A XX. század derekán világszerte ismert és elismert lett a Japánból kiindult papírhajtogatás, az origami, amelyet elhivatott művelői már-már művészi szintre fejlesztettek. Ez az elfoglaltság azonban már kezdők számára is sok sikerélményt tartogat, miközben a gyerekek térlátását is fejleszti – ráadásul szinte ingyenes!
A játék alapját rendszerint egy négyzet alakú egyszerű papírlap adja, amelynek két oldala gyakran különböző színű. Ezt a lapot csak hajtogatni szabad a „keményvonalas” origamisták szerint – az olló és a ragasztó már nem része a játéknak! Ez annak ellenére így alakult, hogy a játék elterjedésének hajnalán, a XVII. századi Japánban még gyakran nyúltak vágóeszközért hajtogatás közben. (Igaz, hogy az ázsiai szigetországgal párhuzamosan nagy keletje volt a papírhajtogatásnak Kínában és több európai országban is.)
Az origami meglepően komplex alakzatokat képes szülni, néhány alaphajtás, alapformula segítségével. Ezeket az úgynevezett Yoshizawa-Randlett rendszer foglalja össze. A legtöbb origami-könyv ezen alaptechnikák bemutatásával kezdi a játék ismertetését. Ezek az alapműveletek a különféle sima és redőzött hajtogatási módokat mutatják be, illetve ezek kombinálásával létrehozott figura-alapokat, amelyekből összetettebb alkotások hozhatóak létre. Az egyszerű hajtások mellett, ismertek az úgynevezett vizes hajtások is. Ilyenkor, vastagabb papírt vagy kartont használnak, amely száradás után nyeri el végső formáját. E módszerrel gömbölydedebb formák, lekerekítettebb élek is létrehozhatóak.
Az internet korában már tankönyvekre sincs feltétlenül szükségünk. Az ehhez hasonló oktató videókból néhány perc alatt megtanulhatjuk az egyszerűbb alakzatokat.
Az origami segítségével hosszas gyakorlás után lélegzetelállító csodákat lehet készíteni. De gyerekünk számára már egészen kis kortól megtaníthatóak az olyan egyszerű tárgyak, mint a sótartó, a papírrepülő, a csákó vagy épp a vitorláshajó. Ez nem csak a kéz-szem kapcsolatot és a finommotoros mozgásokat fejleszti, de a térlátást is. Ezen felül, iskoláskorba érve teljes biztonsággal lesz képes szóban is megfogalmazni a térbeli irányokat, mint a fel-le, jobbra-balra, előtte-mögötte. Mindenképp érdemes tehát néhány délutánt rászánni - hogy utána vízrebocsáthassuk saját papírflottánkat, vagy épp összemérjük fecskefarkú repülőink képességeit. Ne lepődjünkmeg, ha a gyerek hamar túlszárnyal minket!
(Via: Wikipedia 1-2, Nippon. Minden ami Japán)