A szülőket gyakran az őrületbe kergeti a kicsik viselkedése, pedig ők csak a korlátaikat tesztelik: próbálják kideríteni, hol a határ. Ilyenkor a felnőttek dolga, hogy irányt mutassanak, és, hogy mindeközben ne veszítsék el a fejüket. Az önkontroll kifejlesztése lassú folyamat. A végső cél pedig az, hogy a gyerekek ráébredjenek, nem pusztán engedelmeskedniük kell – saját érdekük is a fejlődés.

A fegyelmezés és a büntetések helyett a szakértők elsősorban arra szeretnék felhívni a szülők figyelmét, hogy mutassanak utat csemetéiknek, hogyan tudnak a saját hibáikból tanulni. Ehhez elengedhetetlen az önkontroll kifejlesztése. Mert minden gyereknek szüksége van bizonyos szabályokra és határokra, ha ezek nincsenek, könnyen előfordulhat, hogy elveszettnek érzik magukat a nagyvilágban.

A gyerek-szülő kapcsolat fejlődésének első lépése a bizalom kialakítása. Ez körülbelül az első évben lezárul, a második és harmadik év már az önállósodás, a felfedezések jegyében zajlik – még akkor is, ha csak kis lépésekben haladnak a kicsik. Hat éves korra már olyan fejlettségi szintet érnek el, hogy érettebben tudják kezelni az érzelmeiket, az őket érő impulzusokat. Persze ilyenkor is adódhatnak problémák.

Szülői szempontból az első és legfontosabb dolog a példamutatás. Az olyan szülő, aki nem borul ki apró-cseprő dolgokon, vagy tud olyan módszerről, ami segít megőrizni a nyugalmát remek modell lehet.  Legyen ez a módszer a sport, a meditáció vagy bármilyen művészet. Ez az, amit hétköznap nyelven a háromig számolás gyakorlatának nevezünk: bármi, ami segít a gyerekeknek abban, hogy ők is a jó példát kövessék.

Ha egy gyerek nehezen kontrollálja magát és gyakran verekszik vagy beszél csúnyán, akkor először meg kell keresni a felgyülemlett indulatok forrását. Végig kell ilyenkor gondolni, mi az, amitől feszült lehet. Ha megvan a forrás, akkor érdemes először leülni és megbeszélni a dolgokat, majd megpróbálni változtatni a helyzeten, ami persze nem könnyű. De a vasfegyelemnél mindenképpen jobb és bölcsebb lépés.

Ha pedig látják, hogy gyermekük a fejlődés útjára lépett az önfegyelmezés terén, mindenféleképpen fontos megdicsérni. Ezek az apró megerősítések segítenek neki továbbhaladni a tanulásban és az önbizalom kiépítésében.  Fontos megérteni azt is, hogy egy gyerektől nem várható el állandóan, hogy visszafogja magát, arra is gondolni kell, hogy lehetősége legyen a felszabadult játékra. Amíg az nem veszélyes, hadd szaladjon, kiabáljon, ugráljon pocsolyákba vagy éppen dagonyázzon a sárban – ezek segítenek levezetni az energiáit. A gyerekkor folyamán szép lassan tanulják a gyerekek az önkontrolt, ezt kis lépésekben kell támogatni, egyéni tempóra szabva.

Az olvasás fontosságáról már beszéltünk, itt az ideje, hogy végre az írásról is essen szó. Az íráskészség szorosan összefügg a beszélésivel. És persze az olvasási folyamatok sem választhatóak el élesen, ha azt akarjuk, hogy írásban is fejlődjön a gyerek. Ha már fiatal korban pozitív példát látnak a kicsik, akkor elvileg semmi sem áll a fejlődés útjába. De mit tehet a szülő, hogyha mégis valamilyen gond adódna?

Már óvodás korban megkezdődik az íráskészség fejlesztésének megalapozása. Három évesen gyurmáznak, vonalakat húznak, festegetnek, építgetnek, rajzolnak, színeznek és több feladaton keresztül is haladnak a kicsik, hogy végül megtanulják a helyes ceruzafogási technikát. Ez utóbbira épül majd az írásmozgások kialakítása, ami általában hét éves korban teljesedik ki. Tévesen viszont sokan azt hiszik, hogy már az óvoda időszakában megtanulnak írni a gyerekek. Pedig gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy 5 éves kor alatt írni tudjanak a kicsik. De körülbelül 7 éves korukra már tudniuk kell a helyes ceruzafogást és a betűk alapformáinak visszaadását. De ebben a korban még nem kell megijednie a szülőknek, ha nem tökéletesek a vonalak, mert eben az időszakban az agy még folyamatosan formálódik és fejlődik. Az elektromos aktivitásának mintázata változik, és csak 6–8 éves kor között fejeződik be. Fontos elöljáróban azt is megjegyezni, hogy az íráskészség magától nem fejlődhetne ki, feltétlenül szükséges a szülők és az óvónénik segítsége.

Nem szabad kétségbe esni akkor sem, ha egy kisgyerek máshogy fejlődik: egyénenként különbözőek vagyunk és a helyes ceruzatartás és a finommozgások kialakulása bőven belefér a 6-8 évig terjedő időszakba, de ha már körülbelül 3 évesen biztos alapot kapnak, akkor nagy valószínűséggel nem lesz fennakadás.

Az ujjak kis mozgásainak fejlesztése mellett, nagyon fontos a szem és a kéz együttes mozgásának alakítása is. A finommozgásban segítenek az olyan gyakorlatok, mint a gyurmázás, az összerakós és kirakós vagy éppen az építő játékok.

Azoknál a gyerekeknél, akiknél problémákat okoz a rajzolás vagy nem rajzolnak szívesen, görcsösen markolják meg a ceruzát, nem tudnak a vonalak között maradni színezési feladatokban, de a nagymozgásuk is rendezetlen gondot okozhat később az írás elsajátítása. További intő jel lehet a téri tájékozódás bizonytalansága és a nem megfelelő testismeret.

Ha ezekben gondok adódnak, akkor először a nagymozgások fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt, csak így lesz biztos az alap a kisebb kézmozgásoknak.

A különböző járást, csúszást, kúszást, mászást és egyensúlyozást fejlesztő gyakorlatok rendkívül fontosak. A szem-kéz, szem-láb, szem-kéz-láb koordinációjának összehangolása, a térbeli tájékozódás alakítása, a testrészek ismerete, az oldaliság fejlesztése, mind-mind a nagymozgási készségek közé tartoznak.

Csak ezután térhetünk rá a finommozgás fejlesztésére: emberábrázolási, vonaltartási, vágási és hajtogatási feladatokkal. Itt fontos, hogy a könnyebb technikáktól haladjunk a nehezebb felé: jöhet először a gyurmázás, ami a kéz, az ujjak izomzatának erősödését segíti, majd az ecset, a zsírkréta és a ceruzahasználat. Valamint a nagyobb felületekről fokozatosan irányítsuk át a gyerekek figyelmét a kisebbek felé. Először jöhet a csomagolópapír, vagy vászon. Ezután következzen csak a rajzlap, a kivágott formák, szélesebb, keskenyebb vonalközök és a díszítő feladatok.

Azt hihetnénk az olvasással csak a gyerekek szókincse fejlődik, pedig ennél jóval több haszna van. Bemutatjuk, hogy miért érdemes már egészen kis korukban hozzászoktatni őket az esti mesélés rituáléjához.

A gyerekek életében, fejlődés szempontjából az első pár év különösen meghatározó. Ebben a korban kezdődik meg a beszédfejlődés, a képzelőerő kibontakozása és a szociális kapcsolatok kiépülése, ezért fontos, hogy a kicsik jó alapokat kapjanak.

Kétéves korig a képeskönyvek a legideálisabbak, és mesekönyvre sincs feltétlenül szükség. Annyira fogják élvezni a környezetükről szóló történeteket, mintha azokat könyvből olvasnánk. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy a kitalált mese könnyen befogadható és követhető legyen, célszerű ismerős szereplőkkel és helyszínekkel kezdeni a mesélést.

Arra is bíztathatjuk a gyerekeket, hogy maguk fogjanak neki a mesegyártásnak. Később pedig már lehet a több helyszínen játszódó, több szálon futó és több szereplővel dolgozó történetek közül is válogatni.

Az óvodás kor felé haladva egyre nyitottabbak lesznek a gyerekek a könyvekre, és arra is, hogy saját maguk olvassanak. Először az állatmesék vagy a népmesék közül kerülhetnek ki a kedvenceik. A gyermekek fokozatosan, ezeken keresztül ismerik fel az események közötti összefüggéseket, bizonyos idő eltelte után megtanulják értelmezni a történeteket és a bennük lévő kapcsolatok szerkezetét is átlátják. Persze ebben a korban is nagyon jó, ha fejből mesélünk nekik.

A mesék általában az értékrend alakulására is hatással vannak: a legtöbb történet morális, erkölcsi tanulságtételként szolgál. A jók megütköznek a rosszakkal, és végül a jóság felülkerekedik a gonoszságon.

A mesélés, olvasás rituáléjában a mesék tartalma mellett az együtt töltött idő is nagyon fontos, mert rengeteg pozitív hatás éri a gyerekeket. Ezeket a hatásokat fokozhatjuk, ha nem állunk meg a szavak szintjén: a gyerekek eljátszhatják, elbábozhatják kedvenc történeteiket. Az együttműködés és a szerepek váltogatásának izgalma még érdekesebbé teszi az együtt töltött időt. A szereplők, a mozdulatok és az érzelmek elképzelése az, ami igazán megdolgoztatja a fantáziát, lehetőséget ad az önmagvalósításra és a kreatív gondolkodásra.

Sokaknak okoz fejfájást, hogy a boltokban halmokban álló játékok közül hogyan válasszák ki a megfelelőt. Csodálkoznánk, ha nem épp a brit tudósok álltak volna elő a varázsformulával.

Mennyit ér a játék valójában? Melyiket válasszam, a társasat, a kreatívat vagy a mozgalmasat? Hogyan mérjem össze a teljesen különböző karakterű ajándékötleteket.

A cardiffi egyetemen kutató Cliff Arnall (akinek egyéb hibbant kalkulátorokat, például “az év legboldogabb napjának” kiszámítását is köszönhetünk) 5.000 szülőre és gyerekre kiterjedő kutatása után jutott arra a megállapításra, hogy a gyerekek 65%-a haszontalan dolgot kap Karácsonyra, amelyet nem szeret és nem is játszik vele.

A kutató felállított egy kalkulátort, amely segít összemérni a különféle játékok hasznosságát. A formula számításba veszi többek között az egyéni és társas játék lehetőségeket, a fejlesztő funkciókat, a játékkal eltöltött időt, az életciklust és persze az árat. Egy táblás játéknak például kicsi az egyéni játékspektruma, ellenben magas pontértéket kap a társas aktivitás kategóriában, míg egy elektromos plüssállat sem fejleszti annyira a kreativitást, mint egy építőjáték.

Nézzük tehát a teljes formulát:

E= egyedül játszható (5 pontig)
T= társas (5 pontig)
Kr= kreativitás (5 pontig)
Sz= szociális érintkezés és interakció (5 pontig)
H= használhatóság (mozgatható, egész évben használható stb.) (5 pontig)
T= tartósság (5 pontig)
Ó= heti hány órát játszik majd vele (X óra)
Ki= kitartás, azaz hány hónapig játszik majd vele (X hónap)
Ár= angol fontban

E + T + Kr + Sz + H + T + (Ó x Ki) = Játékérték

                  √Ár

Azokat a játékokat részesítsük előnyben, amelyek 40 pont feletti eredményt értek el.

A kalkulátor online formulája angol nyelven itt elérhető, kitölthető: http://toybuyornot.co.uk/.

Iskolás korban sem csak a tanuláson keresztül szerezhetnek új ismereteket és készségeket a gyerekek. 6 év felett is legalább olyan fontos, hogy megfelelően válasszuk meg a játékokat, mint korábban.

Általánosságban elmondható az alsó tagozatosokról, hogy ebben a korban még sokkal inkább a célok, eredmények elérésében érdekeltek, mint a folyamatokban, a tartós elfoglaltságban. A gyerekek elvonatkoztatási készsége rohamosan nő, már nemcsak a konkrét tárgyakkal történő játékban lelik örömüket, hanem az elvontabb, absztraktabb dolgokban is, egyszerre több kritérium alapján tudnak például csoportokat képezni a játékos logikai feladatokban. Ebben a korban az olvasás és a számolás készségének meredek ívű javulása nemcsak örömet és magabiztosságot jelent a gyermekeknek, de a játékok során is hasznosítható alapot nyújt.

A 6-8 éveseket különösen érdekli az idő múlása és az évszakok váltakozása, ezért a különféle órák és időjelzők izgalmasak számukra. Érdekeltek továbbá a gyűjtemények felépítésében, amelyek többnyire futó hóbortok, de ebben a kortárs közösségek is befolyásolják őket. Szeretik, ha összemosódik a valóság és fantázia közti határ, főként, ha maguk irányíthatják ezt, ezért a varázslás, bűvészkedés és a “szuper képességek” mind-mind a gyermeki élet középpontjában állnak ilyentájt.

Ebben a korban a gyerekeknek már tudniuk kell kétkerekű biciklivel biztonságosan közlekedni, emellett a különféle elektromos, motoros kisjárműveket is előszeretettel használják. Az aktív játékhoz elengedhetetlen néhány gimnasztikai eszköz, kötél, gyűrű, ugrókötél, mászóeszközök beszerzése. Ekkorra már elkezdik érdekelni - elsősorban a fiúkat - a sportok és képesek is megérteni és alkalmazni a szabályokat. Itt az idő, hogy akár futball, korcsolya, jégkorong, 8 évesen ping-pong, vagy valamely küzdősport, pl. judo edzésre is ellátogassanak. Bár ez a korosztály nagyon érzékeny a sportszerűségre, erős az igazságérzete, veszteni még nem tudnak.

A logikai játékok terén is hatalmas a fejlődés, egyben az is fontos, hogy a türelmet, a koncentrációt gyakorolják ebben az életkorban. Jöhetnek a 80-100 darabos építőkockák, az 50-100 elemes puzzlek, a 3 dimenziós kirakók, a tangram. Érdeklődnek az egyszerű matematikai modellezés iránt, legyen szó variálható, számos kockákról, vagy a fizikai világot modellező ingás játékokról. Ugyanígy a természet iránti érdeklődésük lehetővé teszi, hogy egyszerűbb “tudományos” kísérletekben vegyenek részt, vagy tanulmányozzák a világot nagyítóval, mikroszkóppal.

Az alsósok a legnagyobb mókamesterek, imádnak szerepelni, ekkoriban már komplett “showműsorokat”, bábelőadásokat stb. rendeznek. Fontosak számukra a valósághű bábuk, játékfigurák, az élethű modellek, komlett, berendezhető városok, lakások, épületek. Gyakran ötlöznek be a felnőttek világából ellesett módon, egyes foglalkozásokat majmolva vagy csak “indiánosat” játszva a fatáziavilág megéléseként.

A finommotoros mozgások kiteljesedésével ekkor már komoly művészeti alkotásokat várhatunk a kicsiktől. Érdemes minél több technikával megismertetni őket, az egyszerű ceruzától a vízfestéken át a ragasztáson túl a stencilig vagy a nyomdáig.

Ne gondoljuk, hogy az iskolában úgyis eleget olvas a csemeténk. Segítsük neki megszeretni az olvasást, mutassuk meg, hogy olyan eszközhöz jutott, amellyel korlátlanul bővítheti ismereteit. Ebben az életkorban már elkezdenek önállóan olvasni egyszerűbb szövegeket, rövid meséket. Nagy segítséget nyújtanak a különböző, természetesen az életkornak megfelelő enciklopédiák, képes ismeretterjesztő- és természetrajzkönyvek a tudás organikus, lépésről-lépésre történő bővítésében.

Sok szülő számára okoz gondot, hogy olyan játékokat válasszon, amelyek fizikai aktivitásra, változatos mozgásra is ösztönzik a gyerekeket. Friss kutatások szerint az a lényeg, hogy sok játék közül választhassanak – legalábbis a lányoknál.

A játékok széles választéka mozgásra ösztönzi a lányokat. A UB School of Medicine and Biomedical Sciences kutatói szerint míg szegényes környezetben, kevés játék mellett a 8-12 közötti fiúk 1,3-szer aktívabbak, és több időt töltenek játékkal, mint a lányok, addig az utóbbiak a választékkal szélsőségesen motiválhatóak. 200%-kal több időt töltöttek ugyanis aktív játékkal, ha széles körből válogathattak, míg a fiúknál ez csak 42%-kal növelte a teljesítményt.

A lányok szeretik a válogatás, a mérlegelés folyamatát, szeretik értékelni a dolgokat, ez a fiúkat annyira nem hozza lázba. A kutatás szerint mindkét nem esetében növelte a fizikai aktivitást, ha a választékba nagy számban kerültek mozgalmas, ügyességi játékok (pl. mini hoki, ugrókötél, babzsákok, dobálható elemek). Azt is megállapították, hogy a mozgás szempontjából legjobb kombináció a nagyfokú autonómiát engedő választék és az ügyességi játékok becsempészése a többi közé. A kutatók szerint a szülőknek ki kell ismerniük, hogy mely ügyességi játékokkal szeret játszani a gyermek, miben vannak sikerélményei, és azok közül hármat, négyet jól láthatóan kell elhelyezni a lakásban.

Külön figyelmet fordítottak azokra a konzoljátékokra, amelyek a gyerekek mozgására reagálva működnek (exergame): Ezek kötötték le leginkább a gyerekek figyelmét. Míg azonban egy konzolos kosárlabdával vagy tenisszel kétszerannyi ideig játszottak, mint a hagyományossal, addig fele annyi energiát is kötöttek le, mintha a labda után futottak volna.

A szakértők azt javasolják, hogy ezeket a konzolos ügyességi gyakorlatokat csak akkor szorgalmazzuk, ha azok a még passzívabb tv-zést váltják ki, ellenben javasoljuk a szabadban, közösségben játszható mozgásformákat.

A Mikulás és a Karácsony közeledtével sok szülőnek okoz fejtörést, hogy mit is vegyen a gyermekének. Szakemberek szerint óvatosan kell bánni azokkal a gyakran slágertermékké váló játékokkal, amelyek túl zajosak.

A University Of California - Irvine füll-, orr- gégészeti kutatói két tucat népszerű játékról állapították meg, hogy 90 decibel feletti a teljesítménye, de nem ritka a 100 decibel feletti hangerő, amely egy láncfűrész vagy egy vonat hangjával egyenértékű.

A süketszobában tesztelt termékek hangerejét megmérték közvetlenül a hangszóró mellet, illetve 30cm-ről - ilyen hosszú a tipegők karja - is. A kutatók szerint a rendeltetésszerű használattal nem történhet baj a legtöbb játék esetében, de a közvetlenül a fül mellett felharsanó zajok akár maradandó károsodást is okozhatnak. A 85 decibel feletti zajok általában már okozhatnak halláskárosodást, de ez a hangerőtől és a zaj időtartamától is függ. Azt tanácsolják, ha zajos játékot veszünk, figyeljünk oda a használatára. Alapszabály, hogy ha nekünk hangos valami, és idegesít a zaja, akkor ez hasonlóan hat a gyerekre is.

A tesztelt játékok és a hangerő decibelben (közvetlenül a hangszórónál / 30cm-re tőle)

• Road Rippers Lightning Rods (108 / 68)
• I Am T-Pain microphone (101 / 64)
• Tonka Mighty Motorized Fire Truck (100 / 69)
• Marvel Super Shield Captain America (98 / 69)
• Whac-A-Mole game (95 / 69)
• Tapz electronic reflex game (95 / 65)
• Sesame Street Let's Rock Elmo (95 / 74)
• VTech Magical Learning Wand (94 / 69)
• Toy Story Buzz Lightyear Cosmic Blaster (93 / 60)
• Green Lantern Colossal Cannon (92 / 67)

Sorozatuk előző részében a kisbabák első életévének ajánlott játékaival foglalkoztunk. Most a következő időszak hasznos, fejlesztő időtöltéseit tekintjük át.

A tipegő kor az egyik legszórakoztatóbb időszak a szülők számára, hiszen a gyermek figyelme kinyílik, kíváncsisága felerősödik, egyre érzékenyebben reagál a szülők és a környezet jelzéseire, de még nem kell a gyerek után rohanni, ha a biciklivel a lejtőt célozza meg vagy felmászik a fára. A totyogók tele vannak energiával, kíváncsisággal, imádnak mozogni és mozgatni: húzni, tolni, dobni, pakolni, mászni, lovagolni stb.

A korábbi szakaszhoz hasonlóan ebben az életkorban is a színek és formák határozzák meg a gyerekek érdeklődését, de imádják a nagy zajjal, érdekes hangokkal járó játékokat is. Az idő előrehaladtával egyre nő az interaktivitás szerepe, a gyermekek elvárják, hogy a püfölésre, gombok nyomogatására a játékok hangokkal, fényekkel válaszoljanak. 9-36 hónapos korig lényegesek és érdekesek azok a játékok, amelyek arra ösztönzik a kicsiket, hogy a kezükkel fedezzék fel a környező világot. A különféle formák elsajátítása ekkor már javában zajlik, alkalmasak erre például azok a játékok, amelyekben csak a megfelelő formát (négyszög, kör stb.) lehet a szükséges helyre betuszkolni.

Ebben a korban az egyszerű hangszerek (kasztanyetta, rumbatök, xilofon stb.) szintén segítik a gyermek kommunikációs készségeinek kibontakozását, főként, ha mondókák, játékok során együtt ritmizáljuk a hallottakat.

A totyogókat már ki lehet vinni a kertbe, játszótérre, ebben a korban imádják a mászható, meglovagolható kinti játékokat. Ugyanígy a benti játék során is fontos, hogy az aktivitás lekösse az energiákat, és fejlessze a motoros készségeket, az egyensúlyérzéket. Ebben jó szolgálatot tesznek a különböző felfújható gumis lovaglóeszközök, a tolható, nagy kerekű járművek, amelyekre rátámaszkodhat vagy ráülhet a kicsi.

Ebben a korban a fantázia, a kreativitás elsősorban a különféle – még egyszerűbb – építőjátékokkal hozható felszínre. Elsősorban az 5-25 darabos, nagy formátumú, könnyű fa vagy műanyag kockaépítők jöhetnek számításba, de egy éves kor után már a 3-5 elemű puzzle-k is odaadhatóak a kicsinek. Ugyanígy lekötik a figyelmüket azok a játékok, amelyek rejtett részletei, figurái a gyermek különféle tevékenységeire válnak láthatóvá.

Az egy évesnél idősebb gyermekek már igyekeznek a hangokkal, lassan a formálódó szavakkal bekapcsolódni a kommunikációba. Éppen ezért nemcsak az a fontos, hogy a szülők – kerülve a gügyögést – érthetően, artikuláltan és minél többet beszéljenek a gyerekkel, de a szókincs bővítését, a hangok elsajátítását különféle játékokkal is segíthetjük. Szintén erre az időszakra tehető a szerepjátékok megkedvelése, amikor a gyerekek elkezdik utánozni a szülőket, felnőtteket vagy akár az állatokat, mesefigurákat. Másfél éves kortól már az egyszerűbb öltöztetős játékok is szóba jöhetnek, de a telefont, a takarítóeszközöket, a ház a szoba elemeit utánzó játékok mind segítenek leképezni a gyermek számára a világot.