Régóta ismert, hogy az apró elemek összerakására épülő építőjátékok fejlesztik a gyerekek térlátását, térbeli gondolkodását. Az is kiderült, hogy az absztrakt matematikai-mérnöki gondolkodásra is jó hatással van, ha ilyennel játszik a csemeténk – főleg, ha meg is beszéljük az építés mikéntjét.

A Temple University Gyerek és Csecsemő Kutatóintézetének (Temple Infant and Child Laboratory) kutatói az építőkockákkal végzett játék hatásait vizsgálták kísérletükben. Arra jutottak, igen fontos, hogy a gyerek hallja játék közben az olyan térbeli gondolkodást igénylő kifejezéseket, mint „fölötte”, „mögötte” vagy „keresztül”.

- Ha a szülők a térrel kapcsolatos fogalmakat használják, azzal felkeltik a gyermek érdeklődését a térbeli gondolkodás fogalmai, koncepciói iránt – fogalmazott Nora Newcombe, a Kutatóintézet egyik vezetője. – A térrel kapcsolatos szókincs korai elsajátítása kritikus jelentőségű a háromdimenziós gondolkodás és látásmód és érzékenység elsajátításához – tette hozzá.

Ez a fajta gondolkodás – amelyet intelligenciatesztekben is külön feladatokkal szokás vizsgálni – nem csak a matematikai, mérnöki és tudományos jellegű területeken (az ún. STEM-diszciplinákban) lesz hasznos az iskolavégzés során, de olyan mindennapi cselekvéseket is megkönnyíthet, mint egy bútor összeszerelése vagy egy furgon csomagterének optimális megpakolása. A térrel kapcsolatos gondolkodás az elme működésének egyik legfontosabb összetevője. Mint azt bárki megerősíti, aki gyakran téved el új városokban, ez a készségünk erős egyéni különbségeket mutat.

- Bizonyítékot találtunk rá, hogy a térbeli gondolkodás képességét nagyban befolyásolja, hogy a kisgyerek találkozik-e az idevágó nyelvi fogalmak változatosságával. Ezek a szavak ugyanis a környezet megértésének fontos kérdései felé terelik a kicsik gondolkodását – állítja Newcombe, aki a Tér-intelligencia és Tanulás Központ vezető kutatója is egyben a Temple Egyetemen.

A kísérlet során kontrollált játékhelyzeteket alakítottak ki gyerekekkel és szüleikkel. Háromféle szituációt teremtettek. Az elsőben szabadon játszhatott gyerek és szülő, mintha csak otthon ültek volna le építőkockákkal foglalatoskodni. A második helyzetben előre összerakott és összeragasztott építményeket kaptak a résztvevő párosok. A harmadik szituációban pedig egy képes útmutató alapján kellett építeni a kockákból. Azt találták a kutatók, hogy a legtöbb szülő-gyerek párbeszédre a harmadik típusú közös játékban került sor. Ennek során hangzott el a legtöbb kérdés és válasz, amely így a leginkább segítette a gyerekek fejlődését.

- A kutatás eredményei fontos tanulsággal szolgálnak a szülők számára – összegzett Newcombe. – Ne hagyjuk magára a gyereket előre elkészített játékokkal, inkább beszélgessünk vele sokat építés közben, mert ez fejleszti leginkább a térbeli gondolkodást – zárta szavait a kutató.

(Via: ScienceDaily)

A Cincinatti Egyetem friss kutatásából kiderül, hogy egyre többször bízzák a televízió gondjaira gyermekeiket a szülők, míg ők a háztartásban vagy a ház körül adódó feladatokat látják el.

A kutatást az egyetemen frissen végzett Sue Schlembach végezte. A kérdőíves felmérésben, amelyet túlnyomórészt nők válaszoltak meg, négy területet vizsgált meg a kutató.

(1.) A szülők azt hiszik-e, hogy a tévé vagy videó nézés fontos ismeret-átadó tevékenység?

(2.) Fontosnak tartják-e, hogy gyerekükkel együtt nézzenek műsorokat?

(3.) Szabnak-e korlátokat a tévézéshez, például, hogy mely műsorokat és milyen hosszan nézhet a gyerek?

(4.) Alapvetően hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy gyermekük a képernyő előtt ragad?

A kutatás eredményei egybevágtak a más tanulmányok által is azonosított szomorú trenddel: a tévé legtöbbször a gyerekek lekötésére szolgál, amíg a szülők házimunkát végeznek. A megkérdezettek 48 százalékának háztartásában akkor is ment a tévé, amikor igazából senki sem nézte azt, a családok több mint felében pedig a közös étkezések alatt is be volt kapcsolva a készülék.

A kutató a Science Daily tudományos hírportál írása szerint úgy nyilatkozott, hogy kutatását az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiája (AAP) ajánlása inspirálta. A szakmai szervezet a tévézés minden formáját kerülendőnek minősítette két éves kor alatt. Efölött pedig csak a szülőkkel közös tévézést tartják üdvözlendőnek, amikor a látottakat azonnal meg tudják beszélni a gyerekkel.

Ennek ellnére azt hangsúlyozta, hogy nem célja elítélni senkit. Pusztán fel szeretné hívni a szülők figyelmét néhány fontos tényre. Például arra, hogy az étkezések igen fontos alkalmak a kisgyerekek életében. Ezért ilyenkor személyes interakcióra, párbeszédre kell törekedni velük. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a tévékészülék a legtöbbször a lakás központi helyiségében van elhelyezve. Így, ha olyankor is megy az adás, amikor senki sem nézi kifejezetten, a háttérzaj például hagyományos játékok közben is zavarhatja a gyereket.

(VIA: ScienceDaily)