A szülőket gyakran az őrületbe kergeti a kicsik viselkedése, pedig ők csak a korlátaikat tesztelik: próbálják kideríteni, hol a határ. Ilyenkor a felnőttek dolga, hogy irányt mutassanak, és, hogy mindeközben ne veszítsék el a fejüket. Az önkontroll kifejlesztése lassú folyamat. A végső cél pedig az, hogy a gyerekek ráébredjenek, nem pusztán engedelmeskedniük kell – saját érdekük is a fejlődés.

A fegyelmezés és a büntetések helyett a szakértők elsősorban arra szeretnék felhívni a szülők figyelmét, hogy mutassanak utat csemetéiknek, hogyan tudnak a saját hibáikból tanulni. Ehhez elengedhetetlen az önkontroll kifejlesztése. Mert minden gyereknek szüksége van bizonyos szabályokra és határokra, ha ezek nincsenek, könnyen előfordulhat, hogy elveszettnek érzik magukat a nagyvilágban.

A gyerek-szülő kapcsolat fejlődésének első lépése a bizalom kialakítása. Ez körülbelül az első évben lezárul, a második és harmadik év már az önállósodás, a felfedezések jegyében zajlik – még akkor is, ha csak kis lépésekben haladnak a kicsik. Hat éves korra már olyan fejlettségi szintet érnek el, hogy érettebben tudják kezelni az érzelmeiket, az őket érő impulzusokat. Persze ilyenkor is adódhatnak problémák.

Szülői szempontból az első és legfontosabb dolog a példamutatás. Az olyan szülő, aki nem borul ki apró-cseprő dolgokon, vagy tud olyan módszerről, ami segít megőrizni a nyugalmát remek modell lehet.  Legyen ez a módszer a sport, a meditáció vagy bármilyen művészet. Ez az, amit hétköznap nyelven a háromig számolás gyakorlatának nevezünk: bármi, ami segít a gyerekeknek abban, hogy ők is a jó példát kövessék.

Ha egy gyerek nehezen kontrollálja magát és gyakran verekszik vagy beszél csúnyán, akkor először meg kell keresni a felgyülemlett indulatok forrását. Végig kell ilyenkor gondolni, mi az, amitől feszült lehet. Ha megvan a forrás, akkor érdemes először leülni és megbeszélni a dolgokat, majd megpróbálni változtatni a helyzeten, ami persze nem könnyű. De a vasfegyelemnél mindenképpen jobb és bölcsebb lépés.

Ha pedig látják, hogy gyermekük a fejlődés útjára lépett az önfegyelmezés terén, mindenféleképpen fontos megdicsérni. Ezek az apró megerősítések segítenek neki továbbhaladni a tanulásban és az önbizalom kiépítésében.  Fontos megérteni azt is, hogy egy gyerektől nem várható el állandóan, hogy visszafogja magát, arra is gondolni kell, hogy lehetősége legyen a felszabadult játékra. Amíg az nem veszélyes, hadd szaladjon, kiabáljon, ugráljon pocsolyákba vagy éppen dagonyázzon a sárban – ezek segítenek levezetni az energiáit. A gyerekkor folyamán szép lassan tanulják a gyerekek az önkontrolt, ezt kis lépésekben kell támogatni, egyéni tempóra szabva.

Egy meglepő kutatás arról számolt be tavaly, hogy hiába lettek sokkal elfoglaltabbak a gyerekek az elmúlt húsz évben, képzelőtehetségüket ez egyáltalán nem befolyásolta. Sőt: a XXI. század gyerekei kreatívabbnak tűnnek mint a múlt századéi.

Az Amerikai Gyerekorvos Akadémia 2007-es jelentése szerint az elmúlt évtizedekben a gyerekeknek egyre kevesebb ideje marad játszani. A közkeletű vélekedés szerint ez rossz hatással lehet a gyermeki fantáziára és kreativitásra.

A vizsgálatok azonban ennek ellentmondani látszanak. Jessica Dillon és Sandra Russ pszichológusok az 1985-ben és 2008-ban készült játék-vizsgálatok eredményeit vetették egybe kutatásuk során. Arra voltak kíváncsiak, hogy a kötetlen játékszituációkban a 6-10 éves korú gyerekek máshogy viselkedtek-e az ezredforduló után, mint huszonhárom évvel korábban. A vizsgálathoz Russ játék-affekciós skáláját (Affect in PLay Scale - APS) használták. Ennek lényege, hogy egy öt perces időkeretben a gyerekek szabadon játszhattak három fakockával és két emberformájú kézibábbal.

Az eredmények cáfolni látszanak a hiedelmeket. A kicsik nem csak hogy fantáziadúsabban játszanak a kutatók szerint, de kevesebb negatív érzésük van a játék során. Változatlan maradt ugyanakkor a pozitív érzések elmondásának, a játék során felmerült gondolatok rendszerezésének és tolmácsolásának képessége. A kutatók meglepetésüknek adtak hangot ennek láttán. Korábbi vizsgálatok ugyanis a kreativitást a játék során mutatott negatív érzésekkel hozták összefüggésbe.

Sandra Russ, a Case Western Reserve University professzora szerint a „jól” játszó gyerekek – tehát akik mélyebben élnek meg érzéseket, és fantáziadúsabbak – más helyzetekben is jobb problémamegoldó képességet mutatnak. Ugyanakkor hangsúlyozta: a játék-készség nincs összefüggésben az intelligencia szintjével.

A kutatók rámutattak, hogy új impulzusként videó- és számítógépes játékok is elérhetőek a gyerekek számára, és lehet, hogy ezekből sajátítják el azon készségeket, amelyeket korábban szituatív szerepjátékokból tanultak meg. Azt is elképzelhetőnek tarják, hogy a céltalan nappali ábrándozás is használ a gyerekeknek a fejlődésben. Russ szerint további kutatásokr van szükség annak feltárására, hogy az érzelmeket megjelenítő és történetszövő szerepjátékok kreativitás-fejlesztő szerepe megváltozott-e.

 (VIA: Science Daily)

A Cincinatti Egyetem friss kutatásából kiderül, hogy egyre többször bízzák a televízió gondjaira gyermekeiket a szülők, míg ők a háztartásban vagy a ház körül adódó feladatokat látják el.

A kutatást az egyetemen frissen végzett Sue Schlembach végezte. A kérdőíves felmérésben, amelyet túlnyomórészt nők válaszoltak meg, négy területet vizsgált meg a kutató.

(1.) A szülők azt hiszik-e, hogy a tévé vagy videó nézés fontos ismeret-átadó tevékenység?

(2.) Fontosnak tartják-e, hogy gyerekükkel együtt nézzenek műsorokat?

(3.) Szabnak-e korlátokat a tévézéshez, például, hogy mely műsorokat és milyen hosszan nézhet a gyerek?

(4.) Alapvetően hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy gyermekük a képernyő előtt ragad?

A kutatás eredményei egybevágtak a más tanulmányok által is azonosított szomorú trenddel: a tévé legtöbbször a gyerekek lekötésére szolgál, amíg a szülők házimunkát végeznek. A megkérdezettek 48 százalékának háztartásában akkor is ment a tévé, amikor igazából senki sem nézte azt, a családok több mint felében pedig a közös étkezések alatt is be volt kapcsolva a készülék.

A kutató a Science Daily tudományos hírportál írása szerint úgy nyilatkozott, hogy kutatását az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiája (AAP) ajánlása inspirálta. A szakmai szervezet a tévézés minden formáját kerülendőnek minősítette két éves kor alatt. Efölött pedig csak a szülőkkel közös tévézést tartják üdvözlendőnek, amikor a látottakat azonnal meg tudják beszélni a gyerekkel.

Ennek ellnére azt hangsúlyozta, hogy nem célja elítélni senkit. Pusztán fel szeretné hívni a szülők figyelmét néhány fontos tényre. Például arra, hogy az étkezések igen fontos alkalmak a kisgyerekek életében. Ezért ilyenkor személyes interakcióra, párbeszédre kell törekedni velük. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a tévékészülék a legtöbbször a lakás központi helyiségében van elhelyezve. Így, ha olyankor is megy az adás, amikor senki sem nézi kifejezetten, a háttérzaj például hagyományos játékok közben is zavarhatja a gyereket.

(VIA: ScienceDaily)