Többnyire alsó tagozatos korukra már gördülékenyen tudnak olvasni a gyerekek, idáig viszont több lépcsőt is végig kell járniuk. Vajon észreveszik a szülők, ha valahol elakadnak a gyerekek? Összegyűjtöttük milyen gyakorlatokkal lehet a kicsiket tréningezni, hogy ne legyen mumus az iskolai hangos olvasás.

Három éves korukra a gyerekek általában már utánozzák a felnőttek beszélgetéséből eltanult hangokat, ritmusokat. Reagálnak a gesztusokra és az arckifejezésekre így arra is, ha mesélünk nekik és leírjuk a különböző karaktereket. Eközben akár a könyv illusztrációit és a betűket is megfigyelhetik, ismerkedhetnek velük. Ezzel egy időben már próbálnak rajzolgatni és firkálni a kicsik, ami szintén az olvasási készség kifejlődésének a folyamatába illeszkedik. A következő időszakban, ami a háromtól négy éves korig tart, egyre inkább kezdik élvezni a különböző történeteket, és megértik a mögöttes üzeneteket is. Kísérleteznek az írás és olvasás műveletével. Ötévesen már imitálják az olvasást, egyszerű történeteket mesélnek el. De vigyázat: az iskolapadba beülve nem feltétlenül kell már tudniuk olvasni, azért érkeznek oda a gyerekek, hogy mindent alaposan, az alapoktól elsajátítsanak.

A szülők sokszor elkövetik azt a hibát, hogy a gyakorlást azonosítják a könyv fölött görnyedéssel és az állandó ismételtetéssel. Ez is hasznos, de pár apró gyakorlattal, sokkal látványosabb eredményeket lehet elérni. A legkisebbeknek, az elsős korosztálynak játékosabb megoldásokkal kell előállni.

1. Jó ötlet a hanganalízissel, a dobbantós és a tapsolós játékokkal próbálkozni: válasszanak ki két hangot. Beszéljék meg a gyerekekkel, hogy ha hallják az egyiket, akkor dobbantanak a lábukkal, míg ha a másikat hallják, tapsolnak egyet. Így megtanulják elkülöníteni a különböző betűket és a reakcióidejük is javul.

2. A gyorsolvasást is lehet gyakoroltatni, a látószög növelésével. Vetítsenek ki rövid időre pár ábrát írásvetítő segítségével, kérjék meg a gyerekeket, hogy figyeljék meg ezeket, majd emlékezetből rajzolják le az ábrákat ugyanolyan elrendezésben, ahogyan a kivetített képen látták. A gyerekeknek eleinte 10 másodpercnyi időt adjanak a megfigyelésre, de ezt később akár a felére is lecsökkenthetik.

3. A szókincsfejlesztés is fontos, ahhoz, hogy gördülékenyen menjen az olvasás. Erre való a klasszikus szógyűjtéses feladat. Kérjék meg a gyerekeket, hogy a megadott magánhangzókkal mondjanak szavakat.

4. A betűkihagyás javítására is vannak játékos módszerek. Olvastassanak a kicsikkel először némán, majd hangosan különböző szavakat, amikből hiányzik egy-egy betű. Kérjék meg őket, hogy próbálják ezeket helyesen felolvasni. Az elején talán kicsit döcögősen fog menni a művelet, de hamar ráéreznek majd az ízére.

5. Adjanak meg szószerkezeteket, olvastassák fel ezeket és végül kérjék meg a gyerekeket, hogy rajzolják le, amit olvastak. Nem feltétlenül kell komplikált mondatokra gondolni, elég két-három szóval kezdeni a játékot.

Ha ezeket a játékokat időről időre előveszik, akkor biztosan elkerülik majd a nyűgös perceket, amiket a kicsik gyakran a tankönyvi mesék fölött töltenek, duzzogva.