Azt hihetnénk az olvasással csak a gyerekek szókincse fejlődik, pedig ennél jóval több haszna van. Bemutatjuk, hogy miért érdemes már egészen kis korukban hozzászoktatni őket az esti mesélés rituáléjához.

A gyerekek életében, fejlődés szempontjából az első pár év különösen meghatározó. Ebben a korban kezdődik meg a beszédfejlődés, a képzelőerő kibontakozása és a szociális kapcsolatok kiépülése, ezért fontos, hogy a kicsik jó alapokat kapjanak.

Kétéves korig a képeskönyvek a legideálisabbak, és mesekönyvre sincs feltétlenül szükség. Annyira fogják élvezni a környezetükről szóló történeteket, mintha azokat könyvből olvasnánk. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy a kitalált mese könnyen befogadható és követhető legyen, célszerű ismerős szereplőkkel és helyszínekkel kezdeni a mesélést.

Arra is bíztathatjuk a gyerekeket, hogy maguk fogjanak neki a mesegyártásnak. Később pedig már lehet a több helyszínen játszódó, több szálon futó és több szereplővel dolgozó történetek közül is válogatni.

Az óvodás kor felé haladva egyre nyitottabbak lesznek a gyerekek a könyvekre, és arra is, hogy saját maguk olvassanak. Először az állatmesék vagy a népmesék közül kerülhetnek ki a kedvenceik. A gyermekek fokozatosan, ezeken keresztül ismerik fel az események közötti összefüggéseket, bizonyos idő eltelte után megtanulják értelmezni a történeteket és a bennük lévő kapcsolatok szerkezetét is átlátják. Persze ebben a korban is nagyon jó, ha fejből mesélünk nekik.

A mesék általában az értékrend alakulására is hatással vannak: a legtöbb történet morális, erkölcsi tanulságtételként szolgál. A jók megütköznek a rosszakkal, és végül a jóság felülkerekedik a gonoszságon.

A mesélés, olvasás rituáléjában a mesék tartalma mellett az együtt töltött idő is nagyon fontos, mert rengeteg pozitív hatás éri a gyerekeket. Ezeket a hatásokat fokozhatjuk, ha nem állunk meg a szavak szintjén: a gyerekek eljátszhatják, elbábozhatják kedvenc történeteiket. Az együttműködés és a szerepek váltogatásának izgalma még érdekesebbé teszi az együtt töltött időt. A szereplők, a mozdulatok és az érzelmek elképzelése az, ami igazán megdolgoztatja a fantáziát, lehetőséget ad az önmagvalósításra és a kreatív gondolkodásra.

Sokaknak okoz fejfájást, hogy a boltokban halmokban álló játékok közül hogyan válasszák ki a megfelelőt. Csodálkoznánk, ha nem épp a brit tudósok álltak volna elő a varázsformulával.

Mennyit ér a játék valójában? Melyiket válasszam, a társasat, a kreatívat vagy a mozgalmasat? Hogyan mérjem össze a teljesen különböző karakterű ajándékötleteket.

A cardiffi egyetemen kutató Cliff Arnall (akinek egyéb hibbant kalkulátorokat, például “az év legboldogabb napjának” kiszámítását is köszönhetünk) 5.000 szülőre és gyerekre kiterjedő kutatása után jutott arra a megállapításra, hogy a gyerekek 65%-a haszontalan dolgot kap Karácsonyra, amelyet nem szeret és nem is játszik vele.

A kutató felállított egy kalkulátort, amely segít összemérni a különféle játékok hasznosságát. A formula számításba veszi többek között az egyéni és társas játék lehetőségeket, a fejlesztő funkciókat, a játékkal eltöltött időt, az életciklust és persze az árat. Egy táblás játéknak például kicsi az egyéni játékspektruma, ellenben magas pontértéket kap a társas aktivitás kategóriában, míg egy elektromos plüssállat sem fejleszti annyira a kreativitást, mint egy építőjáték.

Nézzük tehát a teljes formulát:

E= egyedül játszható (5 pontig)
T= társas (5 pontig)
Kr= kreativitás (5 pontig)
Sz= szociális érintkezés és interakció (5 pontig)
H= használhatóság (mozgatható, egész évben használható stb.) (5 pontig)
T= tartósság (5 pontig)
Ó= heti hány órát játszik majd vele (X óra)
Ki= kitartás, azaz hány hónapig játszik majd vele (X hónap)
Ár= angol fontban

E + T + Kr + Sz + H + T + (Ó x Ki) = Játékérték

                  √Ár

Azokat a játékokat részesítsük előnyben, amelyek 40 pont feletti eredményt értek el.

A kalkulátor online formulája angol nyelven itt elérhető, kitölthető: http://toybuyornot.co.uk/.

Egy a gyermekeknek szánt reklámokat elemző brit kutatás szerint a játékokat bemutató reklámok nemcsak a terméket, de a gender-ideológiát (a társadalmilag kiosztott nemi szerepeket) is árulják a tévében.

Ahogy a játékok meghatározhatják a felnőttkori foglalkozást (például a sok mozgással járó játékokból következhet sportkarrier) úgy a nemi szerepeket is kódolják a gyermekek számára. 2006 decembere és 2007 augusztusa között vizsgálták két brit tv-adó gyerekeknek szánt reklámjait a kutatók. Úgy találták, hogy a hirdetések elég egyértelműen fogalmaznak a tekintetben, hogy mi a fiúk és a lányok dolga, illetve mivel is kellene játszaniuk. A megkérdezett lányok 71%-a mondta azt, hogy krikettjátékos csak fiú lehet, 86%-uk pedig úgy nyilatkozott, hogy a babázás a lányoknak való. Rámutattak arra is, hogy míg a lányos reklámok szinte mind rózsaszínek, addig a fiúknak szánt játékokról szóló reklámokban jóval több agresszió van. 15 különböző reklámban 18 szó utalt agresszív viselkedésre, pl. küzdelem, harc, pusztít stb.

Már egy 1995-ben végzett kutatás is rámutatott, hogy a gyerekek korán visszautalnak a saját nemükkel és az ellenkező nemmel kapcsolatos elvárásokra. A kutatók szerint a lányoknak kicsivel több esélyük van arra, hogy eltérjenek a sztereotípiáktól, tehát könnyebben játszhat egy lány autókkal, mint egy fiú babákkal. Ebben a reklámokon túl a szülőknek is óriási szerepük van. A kutatásban résztvevő szülők jóval gyakrabban voltak hajlamosak tudatosan vagy önkéntelenül a sulykolni a nemi szerepekről vallott elképzeléseket a fiúgyermekek, mint a lányok esetében. Azért is van jelentős szerepe a szülőknek a társadalmi nemmel kapcsolatos viselkedési normák tudatos alakításában, mert a TV hatása szinte megkerülhetetlen, nem ritka, hogy egy nehézsúlyú tv-zőnek számító gyerek évi 40.000 reklámot is lát. Ugyanígy fontos lehet, hogy a szerepjátékok és a felnőtt életet utánzó játékok mellett komoly szerephez jussanak a különféle készségfejlesztő játékelemek is, amelyek a nemi szerepektől független együttjátszást tesznek lehetővé.

Sok szülő számára okoz gondot, hogy olyan játékokat válasszon, amelyek fizikai aktivitásra, változatos mozgásra is ösztönzik a gyerekeket. Friss kutatások szerint az a lényeg, hogy sok játék közül választhassanak – legalábbis a lányoknál.

A játékok széles választéka mozgásra ösztönzi a lányokat. A UB School of Medicine and Biomedical Sciences kutatói szerint míg szegényes környezetben, kevés játék mellett a 8-12 közötti fiúk 1,3-szer aktívabbak, és több időt töltenek játékkal, mint a lányok, addig az utóbbiak a választékkal szélsőségesen motiválhatóak. 200%-kal több időt töltöttek ugyanis aktív játékkal, ha széles körből válogathattak, míg a fiúknál ez csak 42%-kal növelte a teljesítményt.

A lányok szeretik a válogatás, a mérlegelés folyamatát, szeretik értékelni a dolgokat, ez a fiúkat annyira nem hozza lázba. A kutatás szerint mindkét nem esetében növelte a fizikai aktivitást, ha a választékba nagy számban kerültek mozgalmas, ügyességi játékok (pl. mini hoki, ugrókötél, babzsákok, dobálható elemek). Azt is megállapították, hogy a mozgás szempontjából legjobb kombináció a nagyfokú autonómiát engedő választék és az ügyességi játékok becsempészése a többi közé. A kutatók szerint a szülőknek ki kell ismerniük, hogy mely ügyességi játékokkal szeret játszani a gyermek, miben vannak sikerélményei, és azok közül hármat, négyet jól láthatóan kell elhelyezni a lakásban.

Külön figyelmet fordítottak azokra a konzoljátékokra, amelyek a gyerekek mozgására reagálva működnek (exergame): Ezek kötötték le leginkább a gyerekek figyelmét. Míg azonban egy konzolos kosárlabdával vagy tenisszel kétszerannyi ideig játszottak, mint a hagyományossal, addig fele annyi energiát is kötöttek le, mintha a labda után futottak volna.

A szakértők azt javasolják, hogy ezeket a konzolos ügyességi gyakorlatokat csak akkor szorgalmazzuk, ha azok a még passzívabb tv-zést váltják ki, ellenben javasoljuk a szabadban, közösségben játszható mozgásformákat.

Ugorjunk egy nagyot az időben és sorozatunk mai részében nézzük meg, mivel játszottak dédanyáink, ükapáink (kinek-kinek életkora szerint). Az akkori - elsősorban ügyességi - játékok jelentős része ma is a gyerekszobák kelléke, míg pl. a korszak kedvence, a Monopoly azóta a világbajnokságok szervezéséig jutott.

Az 1930-as évekre esett az előző, világméretű gazdasági válság, így a korábbi fellendülés megtorpanását a gyermekjátékok piaca is megérezte. A beszámolók szerint a korszak játékait a nyugati világban is az egyszerűség jellemezte. A görkorcsolya, a roller vagy a bicikli természetesen akkoriban is a gyermekek kedvenc sportszere volt. Máig a  korszak népszerű játékaként tartják számon a Tinkertoyt, az 1910-es években kifejlesztett elemes építőjátékot. A különféle színű fapálcikák eltérő hosszúságúak voltak, amelyeket kis körök segítségével lehetett összekapcsolni, és térbeli formákat létrehozni. Az első évtizedben milliós eladást produkáló játék egészen az ‘50-es évekig népszerű volt.

Forrás: Wikpedia

A századelő legnépszerűbb társasjátéka a Monopoly volt, amelyet egy 1903-as előzmény (az adórendszert elmagyarázni hivatott Landlord’s Game) mintájára alakított ki Charles Darrow - nem kevés jogi háborúskodást vonva ezzel maga után. A hatalmas karriert befutott táblás játék ugyan alapjaiban segített megértetni a gyermekekkel a piacgazdaság működését, de sok kritika is érte amiatt, hogy célja, a monopólium kialakítása, a többiek legyőzése hibás erkölcsi nézetekre épül. Mindenesetre heti 20.000 játék értékesítésvel Darrow az első milliomos játéktervezőként vonult be a történelembe. Egyes adatok szerint 300 millióhoz közelítenek a több mint 100 országban forgalmazott játék eladásai, eközben a jogokat megvásároló Hasbro 1973 óta rendez világbajnokságot a játéknak a 20 ezer dolláros fődíjért.

Forrás: monopoly.cdbpdx.com

Ugyanígy a a korszak kedvelt, a “Ki nevet a végén”-nek megfelelő táblás játéka volt az USA-ban, a szintén milliós példányszámban eladott Sorry! Az egyszerű, a szerencsére és a taktikázásra egyaránt alapozó játék sok családnak okozott boldog órákat.

A kisebbek körében ekkoriban is a hintaló volt a sláger. Nem csoda, hogy egyes társaságok “európa legjobb kézzel készült hintalovaként” reklámozták a patinás portékát.

Forrás: kensington-rocking-horses.co.uk

Az állatfigurák között ekkoriban a Teddy Mackó tarolt a gyerekek között. A nevét Theodore “Teddy” Roosevelt amerikai elnök egy a század eleji szerencsétlen medve vadászata, és az erről készült karikatúra nyomán kapta a kedves, mozgatható végtagokkal bíró maci, amelyből 2006-ra 1,3 milliárd talált gazdára.

Forrás: Wikipédia

A technikai újítások már ekkor is beszivárogtak a gyermekvilágba. Az évtized hemzsegett a fizika, elsősorban az optika újításaitól, így például a sztereó képeket (kb. a mai 3D-s technológia elődjét) bemutatni képes szeteroszkóp is ekkor került tömeggyártásba.

A sikeres View Master egyik első szériája (forrás: reminisce.com)

A motorizáció elterjedtével a gyerekek is szerettek volna autózni az otthonukban, így került forgalomba a pedálos autó (itt pl. egy eredeti 1930's Skippy Pontiac Fire Chief 6.500 dollárba kerül ma),  a repülőmodellek, vagy a pedálos és lendkerekes traktor.

Forrás: juvenileautomobiles.com

Ugyanígy már ebben az időszakban is egyre több gyerekjáték képezte le a “felnőttes” dolgokat, eszközöket. A korszak ideálja volt az irodista, ezért a gyermekek körében az írógépek is népszerűek voltak.

Balra a játék, jobbra az eredeti (forrás: typewriter.be)

Disney karakterek ekkor váltak igazán népszerűvé, így valószínűleg az első márkázott, gyermekeknek szánt reklámtermékek is a rajzfilmgyártóhoz kötődnek. A képeslaptól a bögrén át a különféle játékokig mindenhol felbukkant Donald Kacsa és Miki Egér.

Az eredeti képeslap ma már muzeális érték

(forrás: vintagedisneymemorabilia.blogspot.hu)

Folyt. köv.