A XX. század klasszikus játékainak történetét követve, az 1950-es évekig jutottunk. Egy egész sor „alapművet” köszönhetünk az évtized kreatv tervezőinek és a műanyagok viharos terjedésének: a LEGO, Barbie és a Matchbox mellett ekkor indult  hódító útjára a frizbi és a hullahopp karika is!

A dán LEGO története egy billundi ács, bizonyos Ole Kirk Christiansen műhelyében kezdődött, aki már a 30-as évek óta készített játékokat e néven, leginkább fából. A világháború uán, 1947-ben tért át a műanyag „maguktól összekapcsolódó építőkockákra” – ahogy ő nevezte őket. Christiansen úr az angol Kiddicraft építőelemeket vette alapul, és ezeket módosította, miután hozzájutott egy mintapéldányhoz, amikor Angliából megvásárolta első műanyagöntő gépét. 1951-re már a LEGO üzem termelésének felét adták a műanyag játékok. Azonban sokáig Európában is kétkedés fogadta az új alapanyagot.

A műanyag pontos összetevőjén az évtized végén változtattak is – azóta ez az állandó alapanyag. A teljesen összefüggő, végtelenül kombinálható építőrendszer ötlete állítólag egy tengerentúli vevő ötlete volt. Akárhogy is, 1958 óta ebben a rendszerben készül a játék, amelyben azóta folyamatosan kompatibilis minden építőkészlet a többivel. Jelenleg is közel 120 tervezőmérnök ötletel az újabb és újabb csomagokon, és másodpercenként több mint ezer építőkockát gyártanak le világszerte.

Érdekesség: 2012-ben kiszámolták, hogy milyen magas tornyot kellene építeni, hogy a legalsó 2x2-es építőkocka már ne bírja el a súlyát. A számítások szerint ehhez mintegy 375.000 egységet kellene egymás tetejére építeni, a torony tehát több mint három és fél kilométer magas lenne!

Az időközben köznévvé vált Frisbee (magyarul frizbi) ötlete is a háború előtti évekből származik. Feltalálója, Walter Frederick Morrison, és felesége egy lapos tortaformát dobáltak szórakozásból a kaliforniai tengerparton, amikor járókelők felajánlották, hogy 25 centet fizetnek a botcsinálta játékszerért. A dolog szöget ütött Morrison úr fejébe, hiszen a tortaformát 5 centért vették. A világháborús frontszolgálat és a hadifogság azonban átmenetileg parkoló pályára tették a repülő korongok fejlesztését.

A játék alapelve, hogy az aszimmetrikus korong tetején, annak formája miatt lecsökken a légnyomás, míg alatta a körbefutó karima miatt megnő, és ez felhajtóerőt generál. A viszonylag egyenes röppályát a gyors forgó mozgás stabilizálja.

1948-ra Morrison és üzlettársa már letisztult vonalvezetésű műanyag korongokkal járták a játékkiállításokat. Egyszer figyelmesek lettek arra, hogy a vásár látogatói arról susmusolnak: bizonyára egy láthatatlan drót tartja egyenes pályán a játékot a levegőben. Azonnal megérezték az üzleti lehetőséget, és félig viccesen, a későbbiekben úgy mutatták be terméküket: „a korong ingyenes, de a láthatatlan drót 1 dollárba kerül”. A korong értékesítési és gyártási jogait Morrison 1957-ben adta el a Wham-O játékgyárnak, akik 1957-ben az eladások felpörgetése végett átneveték a szerkezetet. Innen ered a Frisbee, magyarul a frizbi, amely a 60-as évek elején már új sportágnak számított. Mint a videó is mutatja, sokan ma is felettébb komolyan űzik!

Nem kell profinak lennünk, hogy akár órákra is elszórakoztasson, akár egy parkban, akár a Balaton partján. Ha kellő átéléssel űzzük, az állóképességet is megedzi, de vannak akik kifejezetten a kutyasétáltatást fűszerezik ezzel a négylábúak körében is népszerű játékkal. (Folytatjuk!)

(VIA: Forbes, Wikipedia)

Kevesen tudják, de a híres Forbes magazin nem csak a világ leggazdagabb embereinek listáját készítette el: az elmúlt évszázad legfontosabb játékait is lajstromba szedték.

Az emberiség évezredek óta készít játékokat magának, de a XX. század kétségkívül forradalmasította a játékok fejlesztését. A tömeggyártási módszerek terjedése és a játékvásárlást maguknak megengedni képes rétegek szélesedése nyomán korábban ismeretlen ütemben jelentek meg az új játékszerek. A tömegkommunikáció fejlődése pedig elhozta a globális játékokat, amelyet egyformán ismernek és szeretnek a gyerekek a világ szinte minden szegletében.

A XX. század kezdetének egyik legnagyobb horderejű újítása volt a Crayola zsírkréták 1903-as felfedezése. Egy átlagos amerikai gyerek tíz éves koráig 730 zsírkrétát használ el, és naponta csaknem fél órát tölt rajzolással, színezéssel. Évente csak nem két és fél milliárd (!) zsírkréta talál gazdára a világon!

Az új évszázad kezdetének másik fontos újdonsága a játéknak is használható modellek terjedése volt. A Matchbox autók születésére még várni kell néhány évtizedet, de a Ford T-modellje 1906-ban már kapható volt a játékboltokban is. A vasútmodellek is elérhetőek voltak már a századfordulón.

A tízes évek a mindig is ismert babázás mellett a technikai és építőjátékok forradalmát hozta Amerikában – minden bizonnyal a rohamléptekkel fejlődő ipar és technika lenyomataként. 1913-ban került a boltokba az „Építő készlet” (Erector Set) játékcsalád. Ebben lyukacsos fém rudakból kellett csavarok és szerszámok segítségével különböző szerkezeteket készíteni. Fogaskerekek és elektromotorok tetézték az ifjú mérnökpalánták játékélményét. Ehhez a játékhoz indították az első országos – tehát Amerika-szerte megjelenő – reklámkampányt is. A fiúknak szánt terméket „a mai fiúk a holnap férfijai” szlogennel ajánlották a szülők figyelmébe.

1916-ban jelent meg az időközben az amerikai Játék-hírességek Csarnokába is bekerült Lincoln Gerendák (Lincoln Logs) építőjáték. A fa építőelemekből álló játék feltalálói egy földrengés-biztos tokiói szállodából merítették ötletüket. A vadnyugati erődök és egyéb gerendaépületek elkészítéséhez az alapelemeken túl tető-alkatrészeket, ajtókat és ablakokat is készítettek.

A húszas évek a babázás terén hozott új mérföldkövet. Az Elfújta a szél nem csak a mozipénztárakban bizonyult sikeresnek, de ehhez a filmhez kapcsolódik az első licenszelt baba, Scarlett O’Hara figurája is. A vásznon népszerűvé lett karaktert a Madame Alexander gyűjthető babákat gyártó cég készítette el, jogdíjat fizetve a termékek után.

1929-ben született meg az ókori Görögországból származó egyszerű, nagyszerű játék, a jojó modern változata. A korábban Bandelore néven ismert játék megújítói ugyan már 1866-ban szabadalmat szereztek újításukra, azonban csak a következő század húszas éveire vált igazán népszerűvé a játékszer. Pedro Flores érdeme, hogy a nagyközönség is megismerte az általa Yo-Yo néven forgalomba hozott mütyűrt. 1928-ban kezdte a gyártását, és egy évvel később már naponta háromszázezer darabot készített belőle a három gyárában dolgozó hatszáz munkás!

(Folytatjuk.)