Kedves szülők, mit gondolnak a téli ünnepekhez kapcsolódó hiedelemvilágról? Vajon mennyi ideig hasznos, ha hisznek a gyerekek a Mikulás vagy a Jézuska létezésében? Egyértelmű, hogy mesevilágban élni jó dolog. De egy idő után szembe találják magukat az anyukák és apukák a „felvilágosítás” kérdésével.

A kérdéssel kapcsolatban nincsenek univerzális szabályok, hiszen minden gyerek más. Sokan már kiskorukban csak a színtiszta igazat akarják tudni, inkább realisták, mások pedig még nagyobb korukban is képesek gyermeki beleéléssel lesni az égboltot, hátha megjelenik a Mikulás.

A szülők akkor tesznek jót a gyerekekkel, ha az ő igényeikhez alakítják a hiedelemvilágot, úgy, hogy az megfeleljen a család értékeinek – ehhez persze ismerni kell a kicsik beállítottságát is.

Vannak, akiknek érdemes többet mondani a valóságról. De van olyan korszak is, amikor a gyerekek a legártatlanabb dolgokban is képesek hinni, ez teszi ki a játékaik tartalmát is. Előfordulhat, hogy már érzik, hogy az egész csak mese, de jól esik nekik elképzelni, ahogyan a Mikulás a csizmájukba csempészi az ajándékokat, vagy ahogyan a Jézuska meghozza a fenyőfát. Ilyenkor még sokáig, mint egy titkos cinkos, együtt játszanak a szülőkkel. Mert valljuk be, sokszor a nagyobbaknak is jól esik a játék, és a hideg téli napokon ez a szívet melengető hiedelemvilág.

Sokkal nehezebb annak az esetnek kezelése, amikor csalódást vált ki a gyerekekből az „igazság”. Mert előfordulhat az is, hogy ilyenkor megsértődnek és duzzognak.

Mindezeket figyelembe véve, nem feltétlenül a felnőttek tisztje a beavatás. Sokan a többi gyerekkel értekeznek az efféle dolgokról, és ez jól is van így, mert habár kezdetben sok sértődés és vita alapja lehet, végül a nevetés és a jó hangulat fog dominálni.

A nagyobbak vagy lelövik a poént, vagy élvezik, hogy ők is felnőttként vesznek részt a játékban. Az a fontos, hogy ha fenntartjuk a mesevilágot, akkor mi magunk is vegyünk részt benne: szeressük ezt az érzést, azt a hangulatot, amit teremtünk vele. Ha pedig valamelyik gyerek rájön a valóságra, még mindig elmagyarázhatjuk neki, hogy az igazság ellenére jó érzés kicsit tovább fantáziálnia. Ha nekik is tetszik játék, legyünk ebben partnerek. És miért ne tetszene? Ha egyszer édességek és ajándékok érkeznek a misztikus lényektől...

Mint minden fajta titok felfedésénél, itt is talán azt az egy szabályt érdemes betartani, hogy mindig csak annyit mondjunk a gyerekeknek, amennyit kérdeznek, mert valószínűleg csak annyit szerenének tudni, és valószínűleg annyit is értenek majd meg belőle.

Van élet a klasszikus, papírból kivágott hópihéken túl is, igaz picit több eszközre és időre lesz szükség a kivitelezésükhöz, de a végeredmény sokkal színesebb, csillogóbb és különlegesebb lesz. Mutatunk pár példát.

Papírból, kicsit máshogy…:

Hozzávalók:

-        3 darab jégrémes fapálcika vagy orvosi spatula

-        Fehér tempera vagy akrilfesték

-        Fehér papír

-        Olló

-        Ragasztó

-        Ecset

-        Drót

Elkészítés:

Először fogják össze a két lapfát vagy pálcikát úgy, hogy azok egy X-et formáljanak. Erre az X-re ragasszák rá a harmadik pálcát vízszintesen. Ha megszáradt az alap, akkor az egészet fessék le a fehér festékkel – most ennek is szüksége van egy kis száradási időre. Ezután a díszítés következik. A legegyszerűbb módja, ha fehér papírból apró, rövid csíkokat vágnak, és ezt szórják a beragasztózott alapra. Az utolsó lépés, az akasztó elkészítése: a drótot ragasszák a hópehely hátuljára – máris kész. Díszítheti a fenyőfát, de téli ablakdíszként is megállja a helyét. Ráadásul a legkisebbek is el tudják készíteni egy kis segítséggel.

 Gombos – jeges csoda:

Hozzávalók:

-        3 darab jégkrémes fapálcika vagy orvosi spatula

-        Fehér tempera vagy akrilfesték

-        Erős ragasztó, akár ragasztópisztoly

-        Különböző méretű gombok: fehér és átlátszó – de igény szerint természetesen más színek is szóba jöhetnek

-        Drót vagy cérna, az akasztó készítéséhez

Elkészítés:

Ragasztózzák egymáshoz a pálcikákat, úgy ahogyan az előző hópihénél. Ebben az esetben is időt kell szánni a száradásra. Ha ragasztópisztolyt használnak, akkor kevesebb idő is elég, de bizonyos ragasztótípusoknak többre van szükségük. Ha már biztonságosan mozgatható az elkészült csillag, akkor jöhet a fehérre mázolás – ha a gyerekek mindkét oldalát szeretnék kifesteni, akkor nyugodtan engedjék meg nekik. Ha megszáradt a felület, jöhet ismét a ragasztó: tervezzék meg, milyen elrendezésben kerülnek fel a gombok a pálcákra. Végül, a drótos vagy cérnás akasztó elkészítése zárja a munkát.

 Csak csillogósan: gyöngyökből:

Hozzávalók:

-        Drót

-        Különböző méretű és színű műanyag vagy üveggyöngyök

-        Cérna vagy drót az akasztóhoz

Elkészítés:

Vágjanak le három azonos nagyságú drótdarabot. Ezeket csavarják össze úgy, hogy azok egy csillagot formáljanak. Lehet, hogy itt még kelleni fog a szülői segítség, de a következő lépésben, a gyöngyök kiválogatásában és a csillag ágaira való felfűzésben a gyerekek is kivehetik a részüket. Arra kell csak figyelni, hogy az utolsó gyöngy felfűzése után számoljanak úgy, hogy maradjon elegendő drót a lezárásra, így biztosan nem gurulnak le róla a gyöngyök. Az akasztó felerősítésével fenyőfadísznek vagy karácsonyi dekorációnak is használhatják.

Az olvasás fontosságáról már beszéltünk, itt az ideje, hogy végre az írásról is essen szó. Az íráskészség szorosan összefügg a beszélésivel. És persze az olvasási folyamatok sem választhatóak el élesen, ha azt akarjuk, hogy írásban is fejlődjön a gyerek. Ha már fiatal korban pozitív példát látnak a kicsik, akkor elvileg semmi sem áll a fejlődés útjába. De mit tehet a szülő, hogyha mégis valamilyen gond adódna?

Már óvodás korban megkezdődik az íráskészség fejlesztésének megalapozása. Három évesen gyurmáznak, vonalakat húznak, festegetnek, építgetnek, rajzolnak, színeznek és több feladaton keresztül is haladnak a kicsik, hogy végül megtanulják a helyes ceruzafogási technikát. Ez utóbbira épül majd az írásmozgások kialakítása, ami általában hét éves korban teljesedik ki. Tévesen viszont sokan azt hiszik, hogy már az óvoda időszakában megtanulnak írni a gyerekek. Pedig gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy 5 éves kor alatt írni tudjanak a kicsik. De körülbelül 7 éves korukra már tudniuk kell a helyes ceruzafogást és a betűk alapformáinak visszaadását. De ebben a korban még nem kell megijednie a szülőknek, ha nem tökéletesek a vonalak, mert eben az időszakban az agy még folyamatosan formálódik és fejlődik. Az elektromos aktivitásának mintázata változik, és csak 6–8 éves kor között fejeződik be. Fontos elöljáróban azt is megjegyezni, hogy az íráskészség magától nem fejlődhetne ki, feltétlenül szükséges a szülők és az óvónénik segítsége.

Nem szabad kétségbe esni akkor sem, ha egy kisgyerek máshogy fejlődik: egyénenként különbözőek vagyunk és a helyes ceruzatartás és a finommozgások kialakulása bőven belefér a 6-8 évig terjedő időszakba, de ha már körülbelül 3 évesen biztos alapot kapnak, akkor nagy valószínűséggel nem lesz fennakadás.

Az ujjak kis mozgásainak fejlesztése mellett, nagyon fontos a szem és a kéz együttes mozgásának alakítása is. A finommozgásban segítenek az olyan gyakorlatok, mint a gyurmázás, az összerakós és kirakós vagy éppen az építő játékok.

Azoknál a gyerekeknél, akiknél problémákat okoz a rajzolás vagy nem rajzolnak szívesen, görcsösen markolják meg a ceruzát, nem tudnak a vonalak között maradni színezési feladatokban, de a nagymozgásuk is rendezetlen gondot okozhat később az írás elsajátítása. További intő jel lehet a téri tájékozódás bizonytalansága és a nem megfelelő testismeret.

Ha ezekben gondok adódnak, akkor először a nagymozgások fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt, csak így lesz biztos az alap a kisebb kézmozgásoknak.

A különböző járást, csúszást, kúszást, mászást és egyensúlyozást fejlesztő gyakorlatok rendkívül fontosak. A szem-kéz, szem-láb, szem-kéz-láb koordinációjának összehangolása, a térbeli tájékozódás alakítása, a testrészek ismerete, az oldaliság fejlesztése, mind-mind a nagymozgási készségek közé tartoznak.

Csak ezután térhetünk rá a finommozgás fejlesztésére: emberábrázolási, vonaltartási, vágási és hajtogatási feladatokkal. Itt fontos, hogy a könnyebb technikáktól haladjunk a nehezebb felé: jöhet először a gyurmázás, ami a kéz, az ujjak izomzatának erősödését segíti, majd az ecset, a zsírkréta és a ceruzahasználat. Valamint a nagyobb felületekről fokozatosan irányítsuk át a gyerekek figyelmét a kisebbek felé. Először jöhet a csomagolópapír, vagy vászon. Ezután következzen csak a rajzlap, a kivágott formák, szélesebb, keskenyebb vonalközök és a díszítő feladatok.

Ki mondta, hogy a magyarországi erdők, mezők csak a melegebb évszakokban látogathatóak? Nincs is annál izgalmasabb, mint felfedezni a természet kincseit a hidegebb időszakban is – főleg a kicsik fogják élvezni a pocsolyában ugrálást, a levélgyűjtést és a kavicsdobálást. Öltözzenek fel melegen, csomagoljanak pár szendvicset, forraljanak teát a termoszokba és célozzák meg családjukkal a legközelebbi útvonalat.

Kicsit vízállóra kell venni a figurát most hétvégén: jól jöhetnek a pulcsik mellett az esőkabátok és a gumicsizmák is, mivel a természetbe indulók számíthatnak egy kis esőre, de szerencsére, annak ellenére, hogy novemberben sokszor már fagyokkal kell számolni, a várható 12-14 fok egészen kellemesnek fog hatni, bármelyik útvonalat is választják.

Bükki barlanglesen:

Ha egy szárazabb megoldást keresnek, akkor egy barlangtúra tökéletes megoldás lehet. A lillafüredi Szent István-barlang Miskolctól 3,5 km-re nyílik, és már csak azért is megéri meglátogatni, mert decembertől 2014 augusztusáig felújítási munkák miatt bezárják. A különleges, látványos oldásformák, például a híres Mamut-fogsor vagy az Anyóstorok le fogja nyűgözni a gyerekeket. A gyönyörű cseppkőképződmények pedig feledhetetlen élménnyé teszik az üregrendszerben való barangolást. A barlang október 1. és március 31. között 9:00-15:00 óráig tart nyitva. Figyelem: az utolsó túra 14:00-kor indul.

Madárfigyelés a Börzsönyben:

A Börzsöny nem véletlenül a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Olyan ritka madarakat leshetnek meg itt, mint például a fekete gólya, a parlagi sas vagy a kerecsensólyom. A madárfigyeléshez talán már késő van, de az erdei kisvasút ősszel is várja a kalandvágyó gyerekeket. A hegyi vasút különlegessége, hogy Magyarország egyetlen csúcsfordítós vasútvonala. Jelenleg 8 km hosszan, Nagybörzsönytől egészen Nagyirtásig élvezhető a zakatolás. (A vasút menetrendje az alábbi linken található: http://www.kisvasut.hu/view_cikk.php?id=1879)

Mátrai tanösvényen:

Mátraszentimrénél a piros kereszt turistaúton van egy tanösvény, ami ugyan kicsit hosszabb, de feledhetetlen izgalmakat rejt.  Itt a mátrai állat- és növényvilággal és erdőműveléssel ismerkedhetnek meg a gyerekeket. Színes fotók teszik élvezetessé a sétát, és egy kisebb szénégető is megtekinthető gyaloglás közben. A túra hossza összesen 2,2 km, a tanösvény ebből körülbelül 250 métert tesz ki.

Forrás a Kőszegi hegységben:

A Kőszegi hegység az Alpokalja egyik kistája. Nagy része Ausztriához tartozik, de szerencsére még nekünk is jutott egy kis bebarangolni való terület. Ezen található a Hétvezér-forrás, amit a kék körös túrajelzést követve könnyen meg lehet közelíteni. Az 1.6 km-es távolság pedig a legkisebbeknek is könnyen teljesíthető mégis nagy élmény lesz. A végén a jutalom egy kis víz körüli játék, kavicsdobálás és kalandozás egészíti ki a pihenőt.

A gyerekkori hobbiválasztással megtanulják a kicsik, hogyan szórakoztassák magukat, fejlesztik az önbizalmukat, szívesebben és könnyebben barátkoznak, és így érzelmileg stabilabbakká válnak. Egy jó hobbi olyan fontos készségeket fejleszt ki, mint például az önfegyelem, a türelem, a kreativitás, és a szülő – gyermek kapcsolatot is elmélyítheti. Ráadásul gyakran a tini és felnőtt években is megmarad a kedvtelés, de mindenképpen hatással van ezekre az életszakaszokra.

A szülőknek támogatniuk kell a kicsiket, ha már megtalálták az aktuális életkoruk kedvenc hobbiját, ha pedig még nem, akkor célszerű nekik többféle alternatívát mutatni, és ha kell, megadni a kezdőlökést.

A hasznos időtöltéssel kapcsolatban felmerül pár kérdés: elsősorban az, hogy hogyan válasszanak a gyerekek? Sokszor az oktatási intézmények kézenfekvő lehetőségeket biztosítanak. A gyerekek ilyenkor egyszerűen a barátaikkal tartanak a különböző foglalkozásokra. Ha pedig valakinek különleges, ritka órára fáj a foga, a családi lehetőségeken múlik, el tudja-e azt kezdeni.

Az iskoláskor kezdetéig a legfontosabb a szabad játék, a mesehallgatás, a pozitív érzelmi légkör. Ezek mellett semmi szükség különórákra, hacsak a gyereknek nem okoz különleges örömöt vagy kapcsolatteremtési lehetőséget. Iskoláskorban már formálódik az érdeklődés, ekkor érdemes sportot vagy művészeti tevékenységet választani, de csakis akkor, ha a gyerekeket nem terheli le nagyon, hanem feltölti és a kihívások mellett örömöt okoz nekik. Ekkor már felmerülhet a szülőkben a kérdés: hogyan kezeljék az apróbb bizonytalanságokat, elkedvetlenedéseket? Ilyenkor célszerű gyerekük ismeretében felmérni a helyzetet: múló kedvtelenségről van szó vagy tartós ellenállásról? Ha a kedvtelenség tartós, felesleges erőltetni a dolgot.

Fontos kérdés az is, hogy mennyire szóljon bele az anyuka vagy apuka a választásba. A szülőknek nehéz félretenni a saját emlékeiket, elképzeléseiket, vágyaikat, mégis fontos, hogy a gyereküket külön személyiségként kezeljék, és ha nincs konkrét akadálya, támogassák a kibontakozásukat.

Szerencsésebb esetben a gyerekek már egészen fiatalon megtalálják azokat a tevékenységeket, amik később az életük részévé válnak, de akkor sem kell kétségbe esni, ha kicsit később lelik meg az igazit, sőt, az érdeklődés a korral változhat. Pár dologgal finoman rá lehet vezetni a nehezen döntő gyerkőcöket is a választásra.

A keresgélés fázisában nem baj, ha több mindenbe belekóstolnak az ifjú művészek, sportemberek. Ezek közül jobban tudnak majd választani, és úgyis látszódni fog, mi az, ami mellett a későbbiekben is ki tudnak majd állni és hosszú távon is megédesíti majd a mindennapjaikat. A kezdeti keveredés azért is jó lehet, mert a változatos tevékenységek során újabb és újabb dolgokat fedezhetnek fel magukról a gyerekek, miközben más-más szituációkban próbálják ki magukat.

Az együtt eltöltött idő a hobbiválasztásban is fontos lehet. Legyen szó színházba járásról, közös kertészkedésről, sárkányeregetésről, túrázásról vagy más kreatív programról. Ezek mind segítenek a szülőnek abban, hogy könnyebben ráérezzenek: mi is áll igazán közel a gyerekhez. A felnőttek példamutatása itt is segít a gyerekeknek.

Ezzel egy időben az is kiderül, hogy él-e a versenyszellem a gyerkőcökben. Ha nem, akkor nem fontos erőltetni a nagyobb megmérettetéseket, mert ezek nélkül is rengeteget profitálhatnak a szabadidős tevékenységekből a kicsik.

A felfedezés időszakában az olvasás is rávezető lehet: a könyvekben olyan karakterekkel és helyzetekkel ismerkedhetnek meg a gyerekek, amik felkeltik az érdeklődésüket – így is elindulhat egy életen át tartó szenvedély…