Azt hihetnénk az olvasással csak a gyerekek szókincse fejlődik, pedig ennél jóval több haszna van. Bemutatjuk, hogy miért érdemes már egészen kis korukban hozzászoktatni őket az esti mesélés rituáléjához.

A gyerekek életében, fejlődés szempontjából az első pár év különösen meghatározó. Ebben a korban kezdődik meg a beszédfejlődés, a képzelőerő kibontakozása és a szociális kapcsolatok kiépülése, ezért fontos, hogy a kicsik jó alapokat kapjanak.

Kétéves korig a képeskönyvek a legideálisabbak, és mesekönyvre sincs feltétlenül szükség. Annyira fogják élvezni a környezetükről szóló történeteket, mintha azokat könyvből olvasnánk. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy a kitalált mese könnyen befogadható és követhető legyen, célszerű ismerős szereplőkkel és helyszínekkel kezdeni a mesélést.

Arra is bíztathatjuk a gyerekeket, hogy maguk fogjanak neki a mesegyártásnak. Később pedig már lehet a több helyszínen játszódó, több szálon futó és több szereplővel dolgozó történetek közül is válogatni.

Az óvodás kor felé haladva egyre nyitottabbak lesznek a gyerekek a könyvekre, és arra is, hogy saját maguk olvassanak. Először az állatmesék vagy a népmesék közül kerülhetnek ki a kedvenceik. A gyermekek fokozatosan, ezeken keresztül ismerik fel az események közötti összefüggéseket, bizonyos idő eltelte után megtanulják értelmezni a történeteket és a bennük lévő kapcsolatok szerkezetét is átlátják. Persze ebben a korban is nagyon jó, ha fejből mesélünk nekik.

A mesék általában az értékrend alakulására is hatással vannak: a legtöbb történet morális, erkölcsi tanulságtételként szolgál. A jók megütköznek a rosszakkal, és végül a jóság felülkerekedik a gonoszságon.

A mesélés, olvasás rituáléjában a mesék tartalma mellett az együtt töltött idő is nagyon fontos, mert rengeteg pozitív hatás éri a gyerekeket. Ezeket a hatásokat fokozhatjuk, ha nem állunk meg a szavak szintjén: a gyerekek eljátszhatják, elbábozhatják kedvenc történeteiket. Az együttműködés és a szerepek váltogatásának izgalma még érdekesebbé teszi az együtt töltött időt. A szereplők, a mozdulatok és az érzelmek elképzelése az, ami igazán megdolgoztatja a fantáziát, lehetőséget ad az önmagvalósításra és a kreatív gondolkodásra.

Elitegyetemek reál-szakjain végzett fiatal nők olyan játékcsaládot terveztek, amely szakít a nemi sztereotípiákkal, és a műszaki, építő játékot a lányok számára is vonzóbbá teheti.

Alice Brooks, Bettina Chen és Jennifer Kessler a mérnöki, matematikai tudományok, illetve neurológia szakokon végeztek Amerika legrangosabb egyetemein. Tanulmányaik során – bár egymásra akadtak – feltűnt nekik a régóta ismert tény, hogy milyen kevés lány jár az úgynevezett reál-tudományokat oktató szakokra.

Szó szót követett, és arra jutottak, hogy a gyerekkori játékok is felelősek lehetnek ezért – hiszen ők hárman korai kedvenceik miatt indultak el e „fiúsnak” tartott irányba. Bár szívesen játszottak Barbie babákkal is, a Lego, a logikai játékok és a sakk sem maradtak ki a gyerekkorukból.

Amikor szóba került közöttük, hogy kevés női hallgató van a reál-szakokon, mindhárman egyetértettek abban, hogy a gyerekkori játékok is szerepet játszahtnak abban, melyik nem milyen tudományok irányába mutat később affinitást.

A feismerést – amely persze nem nevezhető forradalminak – tettek is követték. Közösen olyan játékot találtak ki, amely a klasszikus babaházat veszi alapul, azonban a lányok műszaki érzékét is fejleszteni hivatott. Roominate nevű játékukban az épület összeállítása csak az első lépés: a bútorok is összeszerelhető elemekből állnak. Ezen felül, az elektromosságot is a gyerekeknek kell bevezetniük az egyes szobákba. Természetesen biztonságos, alacsony feszültségen.

A három fiatal nő jelenleg egy start-up vállalkozásokat segítő program keretében építi saját játékcégét. A tavaly karácsonyi piac időszakában nagy nyilvánosságot is kapott a játék, így bízhatunk benne, hogy az eredeti ötlet végül sikeresnek bizonyul.

(VIA: Huffington Post)

Metsző a hideg, de nincs elég hó szánkózni. Mit játszatunk a gyerekkel ilyenkor? Ha már unjátok a megszokott játékokat, hasznát vehetitek az alábbi kreatív ötletbörzének.

1. Olvassatok mesét, majd rajzoljátok le, játsszátok el.
2. Rajzoljatok titkos térképet a lakásról. Rejtsetek el kincset, amihez megfejtendő üzenetek vezetnek el.
3. A babaház, bábszínház minden életkorban élvezetes (ónos-)esőprogram.
4. Rendezzetek építőversenyt, házi „építész-pályázatot”. Használjatok többféle építőjátékot egyszerre, vagy épp válasszatok ki egy szokatlan tárgyat (ez a palacsintasütőtől a cipősdobozig bármi lehet), és aköré építsetek valamit.
5. Rendezzetek házi KiMitTud?-ot! Ki tudja a legszebb mondókát? Ki énekel, fest vagy táncol a legjobban? Ideje kideríteni!
6. A rég nem használt társasjáték­okat is érdemes elővenni, lehet, hogy egy éve még túl bonyolult volt a gyereknek, de most már tökéletes lesz. Egy nagy papírlapra rajzolva készíthettek saját „ki nevet a végén” jellegű játékot, de akár bonyolultabb társast is!
7. Krumplival, brokkolival és egyéb zöldségekkel csodálatos nyomda-képeket lehet készíteni. Készítsetek sólisztgyurmát!
8. Fiúknak is izgalmas lehet korona vagy mellvért, pajzs készítése kartonpapírból. Rajzolhattok autópályát óriás csomagolópapírra.
9. Az újrahasznosítás is iz­galmas: kincsesszekrény gyufásskatulyából? Díszes ceruzatartó befőttes­üvegből? Babaház cipősdobozból? Ékszerek lyukas tésztából?
10. Kötözzetek tutajt kis botokból, és irány a fürdőszoba!

Biztos, hogy Nektek még ennél is jobb ötleteitek vannak – írjátok meg kommentben, vagy a Facebook-oldalunkon!

 (Vásárhelyi Kriszta gyerekpszichológus összeállítása alapján)