Nagy különbségek vannak abban, hogy ki mikor találja meg a számára megfelelő hivatást. Vannak akik, a kisgyerekkortól álmodott pálya mellett köteleződnek el később, és vannak olyanok is, akik még felnőtt korukban sem érzik magukat helyükön.

Az „igazi” megtalálása összefügg az identitás, a személyiség fejlettségével, ami szintén különböző ütemben formálódik mindenkinél.  Figyelembe kell venni azt is, hogy ehhez társul az, hogy a modern idők fiataljai nehezen fogadják, ha valaki parancsolni akar nekik és gyakran a segítő szándékot is félreértelmezik.

A megoldásához, az útmutatáshoz ismerni kell a gyerekek tulajdonságait és érdeklődési köreit. A tanácsok, amiket a felnőttek építőjelleggel adnak, igazodjanak ezekhez, így könnyebb lesz az elfogadás is. Másik érzékeny terület lehet az elvárások kérdésköre: ha ezek túl nagyok, akkor szorongást okoznak a diákokban, ami pedig még inkább megnehezíti a döntést.  Persze, érdemes inspirálni a gyerekeket, de nem túl korán, mert ami figyelemfelkeltésnek indult gyakran válhat görcsös tenni akarássá.

Körülbelül 10 éves kortól finoman lehet terelgetni, akár játékosan is, hiszen ez fontos kiegészítője a tanulásuknak. A társasjátékok a másokhoz való viszonyt, a magatartást fejlesztik, a szabadidős játékok pedig a saját maguk megismeréséhez adnak segítséget.

Később, már a középiskolai években fejlődik igazán az identitás, ami a pályaválasztásra és a felkészülésre is hatással van. Itt még nem feltétlenül köteleződnek el a diákok valami mellett, de a továbbtanulás szempontjából fontos értékek formálódnak ilyenkor. Fontos, hogy nincs objektíven jó pályamodell: fontos lehet az egyetemekre, főiskolákra való azonnali bejutás, de az sem ritka, hogy valaki inkább külföldre megy tapasztalatokat gyűjteni, esetleg itthon áll munkába.

Szerencsére szakemberekhez is lehet fordulni, ha nagy dilemma a pályaválasztás: akár konkrét kérdésekkel vagy önismereti céllal is várják a szakemberek az ifjú tévelygőket. Fontos a tájékozottság, érdemes minél többet megtudni egy-egy szakmáról. Ezért jó kezdeményezés, ha a középiskolák beszélgetéseket szerveznek különböző foglalkozások képviselőivel. Így megelevenedhetnek a gyakran távolinak tűnő jövőképek a gyerekek fejében – milyen is lesz majd dolgozni?

Van élet a klasszikus, papírból kivágott hópihéken túl is, igaz picit több eszközre és időre lesz szükség a kivitelezésükhöz, de a végeredmény sokkal színesebb, csillogóbb és különlegesebb lesz. Mutatunk pár példát.

Papírból, kicsit máshogy…:

Hozzávalók:

-        3 darab jégrémes fapálcika vagy orvosi spatula

-        Fehér tempera vagy akrilfesték

-        Fehér papír

-        Olló

-        Ragasztó

-        Ecset

-        Drót

Elkészítés:

Először fogják össze a két lapfát vagy pálcikát úgy, hogy azok egy X-et formáljanak. Erre az X-re ragasszák rá a harmadik pálcát vízszintesen. Ha megszáradt az alap, akkor az egészet fessék le a fehér festékkel – most ennek is szüksége van egy kis száradási időre. Ezután a díszítés következik. A legegyszerűbb módja, ha fehér papírból apró, rövid csíkokat vágnak, és ezt szórják a beragasztózott alapra. Az utolsó lépés, az akasztó elkészítése: a drótot ragasszák a hópehely hátuljára – máris kész. Díszítheti a fenyőfát, de téli ablakdíszként is megállja a helyét. Ráadásul a legkisebbek is el tudják készíteni egy kis segítséggel.

 Gombos – jeges csoda:

Hozzávalók:

-        3 darab jégkrémes fapálcika vagy orvosi spatula

-        Fehér tempera vagy akrilfesték

-        Erős ragasztó, akár ragasztópisztoly

-        Különböző méretű gombok: fehér és átlátszó – de igény szerint természetesen más színek is szóba jöhetnek

-        Drót vagy cérna, az akasztó készítéséhez

Elkészítés:

Ragasztózzák egymáshoz a pálcikákat, úgy ahogyan az előző hópihénél. Ebben az esetben is időt kell szánni a száradásra. Ha ragasztópisztolyt használnak, akkor kevesebb idő is elég, de bizonyos ragasztótípusoknak többre van szükségük. Ha már biztonságosan mozgatható az elkészült csillag, akkor jöhet a fehérre mázolás – ha a gyerekek mindkét oldalát szeretnék kifesteni, akkor nyugodtan engedjék meg nekik. Ha megszáradt a felület, jöhet ismét a ragasztó: tervezzék meg, milyen elrendezésben kerülnek fel a gombok a pálcákra. Végül, a drótos vagy cérnás akasztó elkészítése zárja a munkát.

 Csak csillogósan: gyöngyökből:

Hozzávalók:

-        Drót

-        Különböző méretű és színű műanyag vagy üveggyöngyök

-        Cérna vagy drót az akasztóhoz

Elkészítés:

Vágjanak le három azonos nagyságú drótdarabot. Ezeket csavarják össze úgy, hogy azok egy csillagot formáljanak. Lehet, hogy itt még kelleni fog a szülői segítség, de a következő lépésben, a gyöngyök kiválogatásában és a csillag ágaira való felfűzésben a gyerekek is kivehetik a részüket. Arra kell csak figyelni, hogy az utolsó gyöngy felfűzése után számoljanak úgy, hogy maradjon elegendő drót a lezárásra, így biztosan nem gurulnak le róla a gyöngyök. Az akasztó felerősítésével fenyőfadísznek vagy karácsonyi dekorációnak is használhatják.

A gyerekkori hobbiválasztással megtanulják a kicsik, hogyan szórakoztassák magukat, fejlesztik az önbizalmukat, szívesebben és könnyebben barátkoznak, és így érzelmileg stabilabbakká válnak. Egy jó hobbi olyan fontos készségeket fejleszt ki, mint például az önfegyelem, a türelem, a kreativitás, és a szülő – gyermek kapcsolatot is elmélyítheti. Ráadásul gyakran a tini és felnőtt években is megmarad a kedvtelés, de mindenképpen hatással van ezekre az életszakaszokra.

A szülőknek támogatniuk kell a kicsiket, ha már megtalálták az aktuális életkoruk kedvenc hobbiját, ha pedig még nem, akkor célszerű nekik többféle alternatívát mutatni, és ha kell, megadni a kezdőlökést.

A hasznos időtöltéssel kapcsolatban felmerül pár kérdés: elsősorban az, hogy hogyan válasszanak a gyerekek? Sokszor az oktatási intézmények kézenfekvő lehetőségeket biztosítanak. A gyerekek ilyenkor egyszerűen a barátaikkal tartanak a különböző foglalkozásokra. Ha pedig valakinek különleges, ritka órára fáj a foga, a családi lehetőségeken múlik, el tudja-e azt kezdeni.

Az iskoláskor kezdetéig a legfontosabb a szabad játék, a mesehallgatás, a pozitív érzelmi légkör. Ezek mellett semmi szükség különórákra, hacsak a gyereknek nem okoz különleges örömöt vagy kapcsolatteremtési lehetőséget. Iskoláskorban már formálódik az érdeklődés, ekkor érdemes sportot vagy művészeti tevékenységet választani, de csakis akkor, ha a gyerekeket nem terheli le nagyon, hanem feltölti és a kihívások mellett örömöt okoz nekik. Ekkor már felmerülhet a szülőkben a kérdés: hogyan kezeljék az apróbb bizonytalanságokat, elkedvetlenedéseket? Ilyenkor célszerű gyerekük ismeretében felmérni a helyzetet: múló kedvtelenségről van szó vagy tartós ellenállásról? Ha a kedvtelenség tartós, felesleges erőltetni a dolgot.

Fontos kérdés az is, hogy mennyire szóljon bele az anyuka vagy apuka a választásba. A szülőknek nehéz félretenni a saját emlékeiket, elképzeléseiket, vágyaikat, mégis fontos, hogy a gyereküket külön személyiségként kezeljék, és ha nincs konkrét akadálya, támogassák a kibontakozásukat.

Szerencsésebb esetben a gyerekek már egészen fiatalon megtalálják azokat a tevékenységeket, amik később az életük részévé válnak, de akkor sem kell kétségbe esni, ha kicsit később lelik meg az igazit, sőt, az érdeklődés a korral változhat. Pár dologgal finoman rá lehet vezetni a nehezen döntő gyerkőcöket is a választásra.

A keresgélés fázisában nem baj, ha több mindenbe belekóstolnak az ifjú művészek, sportemberek. Ezek közül jobban tudnak majd választani, és úgyis látszódni fog, mi az, ami mellett a későbbiekben is ki tudnak majd állni és hosszú távon is megédesíti majd a mindennapjaikat. A kezdeti keveredés azért is jó lehet, mert a változatos tevékenységek során újabb és újabb dolgokat fedezhetnek fel magukról a gyerekek, miközben más-más szituációkban próbálják ki magukat.

Az együtt eltöltött idő a hobbiválasztásban is fontos lehet. Legyen szó színházba járásról, közös kertészkedésről, sárkányeregetésről, túrázásról vagy más kreatív programról. Ezek mind segítenek a szülőnek abban, hogy könnyebben ráérezzenek: mi is áll igazán közel a gyerekhez. A felnőttek példamutatása itt is segít a gyerekeknek.

Ezzel egy időben az is kiderül, hogy él-e a versenyszellem a gyerkőcökben. Ha nem, akkor nem fontos erőltetni a nagyobb megmérettetéseket, mert ezek nélkül is rengeteget profitálhatnak a szabadidős tevékenységekből a kicsik.

A felfedezés időszakában az olvasás is rávezető lehet: a könyvekben olyan karakterekkel és helyzetekkel ismerkedhetnek meg a gyerekek, amik felkeltik az érdeklődésüket – így is elindulhat egy életen át tartó szenvedély…