Visszatérő, sokat ismételt, és valóban fontos tanács a szülőknek, hogy mutassanak jó példát. De hogyan? Aggodalomra semmi ok: nem kell az állandó tökéletességre törekedni. Sokkal fontosabb a hitelesség, nem elég csak beszélni a dolgokról, hanem együtt kell azokat átélni és megmutatni mi is az, amit elvárnak a gyerekektől.

Az értékek átadásakor legfontosabb a hitelesség, de a pozitív hangulat, a dicsérő szavak és a játékosság megőrzése is ugyanolyan fontos. Mindig a pozitív oldalát emeljék ki a dolgoknak, ne azt hangsúlyozzák, hogy mi az, ami tilos, inkább azt, hogy mi az, amit lehet. Rengeteg egészséges szokás lehetőséget ad a dicséretre, az énkép alakítására és az önbecsülés fejlesztésére. Ilyenek például a sportok és az egyéb mozgásos tevékenységek. Szervezhetnek közös, családi sétákat, biciklizéseket, túrákat, de egy egyszerű közös étkezés során is rengeteg jó szokás hagyományozható át a kicsikre.

A szülők feladata az, hogy realisták legyenek a célok kitűzésekor. A szokások kialakításakor a kis lépésekben történő haladás az egészséges folyamat: apró változásokból, kis lépésekből álljon az ütemterv. A kezdéshez sorolunk néhány példát:

1. Korlátozni kell a TV és számítógép előtt töltött időt. Mert ezek a tevékenységek felelősek a mozgáshiányos életmód kialakulásáért, a nassolásért. Életkortól függ, hogy mennyi az az idő, ami még belefér. A kamaszokat például már kevésbé lehet korlátozni, náluk inkább a társas, baráti időtöltést érdemes támogatni.
2. Mivel minden gyerek egyedi és különleges a szülőknek hagyniuk kell, hogy megtalálják a számukra igazán izgalmas szabadidős tevékenységet, amit valóban szeretnek. Bátorítsák őket, hogy több mindent kipróbáljanak. Ez a hétköznapi nehezebb és izgalmasabb kihívásokra, felfedezésekre is igaz, amik szintén segíthetnek az önbizalom, az önismeret fejlesztésében. Szülői felügyelet és segítség mellett a gyerekek bátran másszanak fára, sziklára vagy akár a tó jegére.
3. Válasszanak ki olyan jutalmakat, amikért tényleg megéri a gyerekeknek küzdeni. Inkább hanyagolják a csokikat, cukrokat és egyéb nassolnivalókat vagy videojátékokat. A közös időtöltés, családi program is nagyon jó jutalom lehet, mivel sok gyerek vágyik arra, hogy minőségi időt tölthessen a szüleivel a mindennapi rohanásban.
4. A vacsorát alakítsák úgy, hogy az egész család együtt legyen. Fontos, hogy az előkészületekbe vonják be a kicsiket. Ez segíthet az egészséges étkezési szokások kialakításában is. De ha szerepet, felelősséget kapnak a gyerekeknek akkor mást is tanulhatnak.

A szülőket gyakran az őrületbe kergeti a kicsik viselkedése, pedig ők csak a korlátaikat tesztelik: próbálják kideríteni, hol a határ. Ilyenkor a felnőttek dolga, hogy irányt mutassanak, és, hogy mindeközben ne veszítsék el a fejüket. Az önkontroll kifejlesztése lassú folyamat. A végső cél pedig az, hogy a gyerekek ráébredjenek, nem pusztán engedelmeskedniük kell – saját érdekük is a fejlődés.

A fegyelmezés és a büntetések helyett a szakértők elsősorban arra szeretnék felhívni a szülők figyelmét, hogy mutassanak utat csemetéiknek, hogyan tudnak a saját hibáikból tanulni. Ehhez elengedhetetlen az önkontroll kifejlesztése. Mert minden gyereknek szüksége van bizonyos szabályokra és határokra, ha ezek nincsenek, könnyen előfordulhat, hogy elveszettnek érzik magukat a nagyvilágban.

A gyerek-szülő kapcsolat fejlődésének első lépése a bizalom kialakítása. Ez körülbelül az első évben lezárul, a második és harmadik év már az önállósodás, a felfedezések jegyében zajlik – még akkor is, ha csak kis lépésekben haladnak a kicsik. Hat éves korra már olyan fejlettségi szintet érnek el, hogy érettebben tudják kezelni az érzelmeiket, az őket érő impulzusokat. Persze ilyenkor is adódhatnak problémák.

Szülői szempontból az első és legfontosabb dolog a példamutatás. Az olyan szülő, aki nem borul ki apró-cseprő dolgokon, vagy tud olyan módszerről, ami segít megőrizni a nyugalmát remek modell lehet.  Legyen ez a módszer a sport, a meditáció vagy bármilyen művészet. Ez az, amit hétköznap nyelven a háromig számolás gyakorlatának nevezünk: bármi, ami segít a gyerekeknek abban, hogy ők is a jó példát kövessék.

Ha egy gyerek nehezen kontrollálja magát és gyakran verekszik vagy beszél csúnyán, akkor először meg kell keresni a felgyülemlett indulatok forrását. Végig kell ilyenkor gondolni, mi az, amitől feszült lehet. Ha megvan a forrás, akkor érdemes először leülni és megbeszélni a dolgokat, majd megpróbálni változtatni a helyzeten, ami persze nem könnyű. De a vasfegyelemnél mindenképpen jobb és bölcsebb lépés.

Ha pedig látják, hogy gyermekük a fejlődés útjára lépett az önfegyelmezés terén, mindenféleképpen fontos megdicsérni. Ezek az apró megerősítések segítenek neki továbbhaladni a tanulásban és az önbizalom kiépítésében.  Fontos megérteni azt is, hogy egy gyerektől nem várható el állandóan, hogy visszafogja magát, arra is gondolni kell, hogy lehetősége legyen a felszabadult játékra. Amíg az nem veszélyes, hadd szaladjon, kiabáljon, ugráljon pocsolyákba vagy éppen dagonyázzon a sárban – ezek segítenek levezetni az energiáit. A gyerekkor folyamán szép lassan tanulják a gyerekek az önkontrolt, ezt kis lépésekben kell támogatni, egyéni tempóra szabva.

Nagy különbségek vannak abban, hogy ki mikor találja meg a számára megfelelő hivatást. Vannak akik, a kisgyerekkortól álmodott pálya mellett köteleződnek el később, és vannak olyanok is, akik még felnőtt korukban sem érzik magukat helyükön.

Az „igazi” megtalálása összefügg az identitás, a személyiség fejlettségével, ami szintén különböző ütemben formálódik mindenkinél.  Figyelembe kell venni azt is, hogy ehhez társul az, hogy a modern idők fiataljai nehezen fogadják, ha valaki parancsolni akar nekik és gyakran a segítő szándékot is félreértelmezik.

A megoldásához, az útmutatáshoz ismerni kell a gyerekek tulajdonságait és érdeklődési köreit. A tanácsok, amiket a felnőttek építőjelleggel adnak, igazodjanak ezekhez, így könnyebb lesz az elfogadás is. Másik érzékeny terület lehet az elvárások kérdésköre: ha ezek túl nagyok, akkor szorongást okoznak a diákokban, ami pedig még inkább megnehezíti a döntést.  Persze, érdemes inspirálni a gyerekeket, de nem túl korán, mert ami figyelemfelkeltésnek indult gyakran válhat görcsös tenni akarássá.

Körülbelül 10 éves kortól finoman lehet terelgetni, akár játékosan is, hiszen ez fontos kiegészítője a tanulásuknak. A társasjátékok a másokhoz való viszonyt, a magatartást fejlesztik, a szabadidős játékok pedig a saját maguk megismeréséhez adnak segítséget.

Később, már a középiskolai években fejlődik igazán az identitás, ami a pályaválasztásra és a felkészülésre is hatással van. Itt még nem feltétlenül köteleződnek el a diákok valami mellett, de a továbbtanulás szempontjából fontos értékek formálódnak ilyenkor. Fontos, hogy nincs objektíven jó pályamodell: fontos lehet az egyetemekre, főiskolákra való azonnali bejutás, de az sem ritka, hogy valaki inkább külföldre megy tapasztalatokat gyűjteni, esetleg itthon áll munkába.

Szerencsére szakemberekhez is lehet fordulni, ha nagy dilemma a pályaválasztás: akár konkrét kérdésekkel vagy önismereti céllal is várják a szakemberek az ifjú tévelygőket. Fontos a tájékozottság, érdemes minél többet megtudni egy-egy szakmáról. Ezért jó kezdeményezés, ha a középiskolák beszélgetéseket szerveznek különböző foglalkozások képviselőivel. Így megelevenedhetnek a gyakran távolinak tűnő jövőképek a gyerekek fejében – milyen is lesz majd dolgozni?

Többnyire alsó tagozatos korukra már gördülékenyen tudnak olvasni a gyerekek, idáig viszont több lépcsőt is végig kell járniuk. Vajon észreveszik a szülők, ha valahol elakadnak a gyerekek? Összegyűjtöttük milyen gyakorlatokkal lehet a kicsiket tréningezni, hogy ne legyen mumus az iskolai hangos olvasás.

Három éves korukra a gyerekek általában már utánozzák a felnőttek beszélgetéséből eltanult hangokat, ritmusokat. Reagálnak a gesztusokra és az arckifejezésekre így arra is, ha mesélünk nekik és leírjuk a különböző karaktereket. Eközben akár a könyv illusztrációit és a betűket is megfigyelhetik, ismerkedhetnek velük. Ezzel egy időben már próbálnak rajzolgatni és firkálni a kicsik, ami szintén az olvasási készség kifejlődésének a folyamatába illeszkedik. A következő időszakban, ami a háromtól négy éves korig tart, egyre inkább kezdik élvezni a különböző történeteket, és megértik a mögöttes üzeneteket is. Kísérleteznek az írás és olvasás műveletével. Ötévesen már imitálják az olvasást, egyszerű történeteket mesélnek el. De vigyázat: az iskolapadba beülve nem feltétlenül kell már tudniuk olvasni, azért érkeznek oda a gyerekek, hogy mindent alaposan, az alapoktól elsajátítsanak.

A szülők sokszor elkövetik azt a hibát, hogy a gyakorlást azonosítják a könyv fölött görnyedéssel és az állandó ismételtetéssel. Ez is hasznos, de pár apró gyakorlattal, sokkal látványosabb eredményeket lehet elérni. A legkisebbeknek, az elsős korosztálynak játékosabb megoldásokkal kell előállni.

1. Jó ötlet a hanganalízissel, a dobbantós és a tapsolós játékokkal próbálkozni: válasszanak ki két hangot. Beszéljék meg a gyerekekkel, hogy ha hallják az egyiket, akkor dobbantanak a lábukkal, míg ha a másikat hallják, tapsolnak egyet. Így megtanulják elkülöníteni a különböző betűket és a reakcióidejük is javul.

2. A gyorsolvasást is lehet gyakoroltatni, a látószög növelésével. Vetítsenek ki rövid időre pár ábrát írásvetítő segítségével, kérjék meg a gyerekeket, hogy figyeljék meg ezeket, majd emlékezetből rajzolják le az ábrákat ugyanolyan elrendezésben, ahogyan a kivetített képen látták. A gyerekeknek eleinte 10 másodpercnyi időt adjanak a megfigyelésre, de ezt később akár a felére is lecsökkenthetik.

3. A szókincsfejlesztés is fontos, ahhoz, hogy gördülékenyen menjen az olvasás. Erre való a klasszikus szógyűjtéses feladat. Kérjék meg a gyerekeket, hogy a megadott magánhangzókkal mondjanak szavakat.

4. A betűkihagyás javítására is vannak játékos módszerek. Olvastassanak a kicsikkel először némán, majd hangosan különböző szavakat, amikből hiányzik egy-egy betű. Kérjék meg őket, hogy próbálják ezeket helyesen felolvasni. Az elején talán kicsit döcögősen fog menni a művelet, de hamar ráéreznek majd az ízére.

5. Adjanak meg szószerkezeteket, olvastassák fel ezeket és végül kérjék meg a gyerekeket, hogy rajzolják le, amit olvastak. Nem feltétlenül kell komplikált mondatokra gondolni, elég két-három szóval kezdeni a játékot.

Ha ezeket a játékokat időről időre előveszik, akkor biztosan elkerülik majd a nyűgös perceket, amiket a kicsik gyakran a tankönyvi mesék fölött töltenek, duzzogva.

Kedves szülők, mit gondolnak a téli ünnepekhez kapcsolódó hiedelemvilágról? Vajon mennyi ideig hasznos, ha hisznek a gyerekek a Mikulás vagy a Jézuska létezésében? Egyértelmű, hogy mesevilágban élni jó dolog. De egy idő után szembe találják magukat az anyukák és apukák a „felvilágosítás” kérdésével.

A kérdéssel kapcsolatban nincsenek univerzális szabályok, hiszen minden gyerek más. Sokan már kiskorukban csak a színtiszta igazat akarják tudni, inkább realisták, mások pedig még nagyobb korukban is képesek gyermeki beleéléssel lesni az égboltot, hátha megjelenik a Mikulás.

A szülők akkor tesznek jót a gyerekekkel, ha az ő igényeikhez alakítják a hiedelemvilágot, úgy, hogy az megfeleljen a család értékeinek – ehhez persze ismerni kell a kicsik beállítottságát is.

Vannak, akiknek érdemes többet mondani a valóságról. De van olyan korszak is, amikor a gyerekek a legártatlanabb dolgokban is képesek hinni, ez teszi ki a játékaik tartalmát is. Előfordulhat, hogy már érzik, hogy az egész csak mese, de jól esik nekik elképzelni, ahogyan a Mikulás a csizmájukba csempészi az ajándékokat, vagy ahogyan a Jézuska meghozza a fenyőfát. Ilyenkor még sokáig, mint egy titkos cinkos, együtt játszanak a szülőkkel. Mert valljuk be, sokszor a nagyobbaknak is jól esik a játék, és a hideg téli napokon ez a szívet melengető hiedelemvilág.

Sokkal nehezebb annak az esetnek kezelése, amikor csalódást vált ki a gyerekekből az „igazság”. Mert előfordulhat az is, hogy ilyenkor megsértődnek és duzzognak.

Mindezeket figyelembe véve, nem feltétlenül a felnőttek tisztje a beavatás. Sokan a többi gyerekkel értekeznek az efféle dolgokról, és ez jól is van így, mert habár kezdetben sok sértődés és vita alapja lehet, végül a nevetés és a jó hangulat fog dominálni.

A nagyobbak vagy lelövik a poént, vagy élvezik, hogy ők is felnőttként vesznek részt a játékban. Az a fontos, hogy ha fenntartjuk a mesevilágot, akkor mi magunk is vegyünk részt benne: szeressük ezt az érzést, azt a hangulatot, amit teremtünk vele. Ha pedig valamelyik gyerek rájön a valóságra, még mindig elmagyarázhatjuk neki, hogy az igazság ellenére jó érzés kicsit tovább fantáziálnia. Ha nekik is tetszik játék, legyünk ebben partnerek. És miért ne tetszene? Ha egyszer édességek és ajándékok érkeznek a misztikus lényektől...

Mint minden fajta titok felfedésénél, itt is talán azt az egy szabályt érdemes betartani, hogy mindig csak annyit mondjunk a gyerekeknek, amennyit kérdeznek, mert valószínűleg csak annyit szerenének tudni, és valószínűleg annyit is értenek majd meg belőle.

Van élet a klasszikus, papírból kivágott hópihéken túl is, igaz picit több eszközre és időre lesz szükség a kivitelezésükhöz, de a végeredmény sokkal színesebb, csillogóbb és különlegesebb lesz. Mutatunk pár példát.

Papírból, kicsit máshogy…:

Hozzávalók:

-        3 darab jégrémes fapálcika vagy orvosi spatula

-        Fehér tempera vagy akrilfesték

-        Fehér papír

-        Olló

-        Ragasztó

-        Ecset

-        Drót

Elkészítés:

Először fogják össze a két lapfát vagy pálcikát úgy, hogy azok egy X-et formáljanak. Erre az X-re ragasszák rá a harmadik pálcát vízszintesen. Ha megszáradt az alap, akkor az egészet fessék le a fehér festékkel – most ennek is szüksége van egy kis száradási időre. Ezután a díszítés következik. A legegyszerűbb módja, ha fehér papírból apró, rövid csíkokat vágnak, és ezt szórják a beragasztózott alapra. Az utolsó lépés, az akasztó elkészítése: a drótot ragasszák a hópehely hátuljára – máris kész. Díszítheti a fenyőfát, de téli ablakdíszként is megállja a helyét. Ráadásul a legkisebbek is el tudják készíteni egy kis segítséggel.

 Gombos – jeges csoda:

Hozzávalók:

-        3 darab jégkrémes fapálcika vagy orvosi spatula

-        Fehér tempera vagy akrilfesték

-        Erős ragasztó, akár ragasztópisztoly

-        Különböző méretű gombok: fehér és átlátszó – de igény szerint természetesen más színek is szóba jöhetnek

-        Drót vagy cérna, az akasztó készítéséhez

Elkészítés:

Ragasztózzák egymáshoz a pálcikákat, úgy ahogyan az előző hópihénél. Ebben az esetben is időt kell szánni a száradásra. Ha ragasztópisztolyt használnak, akkor kevesebb idő is elég, de bizonyos ragasztótípusoknak többre van szükségük. Ha már biztonságosan mozgatható az elkészült csillag, akkor jöhet a fehérre mázolás – ha a gyerekek mindkét oldalát szeretnék kifesteni, akkor nyugodtan engedjék meg nekik. Ha megszáradt a felület, jöhet ismét a ragasztó: tervezzék meg, milyen elrendezésben kerülnek fel a gombok a pálcákra. Végül, a drótos vagy cérnás akasztó elkészítése zárja a munkát.

 Csak csillogósan: gyöngyökből:

Hozzávalók:

-        Drót

-        Különböző méretű és színű műanyag vagy üveggyöngyök

-        Cérna vagy drót az akasztóhoz

Elkészítés:

Vágjanak le három azonos nagyságú drótdarabot. Ezeket csavarják össze úgy, hogy azok egy csillagot formáljanak. Lehet, hogy itt még kelleni fog a szülői segítség, de a következő lépésben, a gyöngyök kiválogatásában és a csillag ágaira való felfűzésben a gyerekek is kivehetik a részüket. Arra kell csak figyelni, hogy az utolsó gyöngy felfűzése után számoljanak úgy, hogy maradjon elegendő drót a lezárásra, így biztosan nem gurulnak le róla a gyöngyök. Az akasztó felerősítésével fenyőfadísznek vagy karácsonyi dekorációnak is használhatják.

Az olvasás fontosságáról már beszéltünk, itt az ideje, hogy végre az írásról is essen szó. Az íráskészség szorosan összefügg a beszélésivel. És persze az olvasási folyamatok sem választhatóak el élesen, ha azt akarjuk, hogy írásban is fejlődjön a gyerek. Ha már fiatal korban pozitív példát látnak a kicsik, akkor elvileg semmi sem áll a fejlődés útjába. De mit tehet a szülő, hogyha mégis valamilyen gond adódna?

Már óvodás korban megkezdődik az íráskészség fejlesztésének megalapozása. Három évesen gyurmáznak, vonalakat húznak, festegetnek, építgetnek, rajzolnak, színeznek és több feladaton keresztül is haladnak a kicsik, hogy végül megtanulják a helyes ceruzafogási technikát. Ez utóbbira épül majd az írásmozgások kialakítása, ami általában hét éves korban teljesedik ki. Tévesen viszont sokan azt hiszik, hogy már az óvoda időszakában megtanulnak írni a gyerekek. Pedig gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy 5 éves kor alatt írni tudjanak a kicsik. De körülbelül 7 éves korukra már tudniuk kell a helyes ceruzafogást és a betűk alapformáinak visszaadását. De ebben a korban még nem kell megijednie a szülőknek, ha nem tökéletesek a vonalak, mert eben az időszakban az agy még folyamatosan formálódik és fejlődik. Az elektromos aktivitásának mintázata változik, és csak 6–8 éves kor között fejeződik be. Fontos elöljáróban azt is megjegyezni, hogy az íráskészség magától nem fejlődhetne ki, feltétlenül szükséges a szülők és az óvónénik segítsége.

Nem szabad kétségbe esni akkor sem, ha egy kisgyerek máshogy fejlődik: egyénenként különbözőek vagyunk és a helyes ceruzatartás és a finommozgások kialakulása bőven belefér a 6-8 évig terjedő időszakba, de ha már körülbelül 3 évesen biztos alapot kapnak, akkor nagy valószínűséggel nem lesz fennakadás.

Az ujjak kis mozgásainak fejlesztése mellett, nagyon fontos a szem és a kéz együttes mozgásának alakítása is. A finommozgásban segítenek az olyan gyakorlatok, mint a gyurmázás, az összerakós és kirakós vagy éppen az építő játékok.

Azoknál a gyerekeknél, akiknél problémákat okoz a rajzolás vagy nem rajzolnak szívesen, görcsösen markolják meg a ceruzát, nem tudnak a vonalak között maradni színezési feladatokban, de a nagymozgásuk is rendezetlen gondot okozhat később az írás elsajátítása. További intő jel lehet a téri tájékozódás bizonytalansága és a nem megfelelő testismeret.

Ha ezekben gondok adódnak, akkor először a nagymozgások fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt, csak így lesz biztos az alap a kisebb kézmozgásoknak.

A különböző járást, csúszást, kúszást, mászást és egyensúlyozást fejlesztő gyakorlatok rendkívül fontosak. A szem-kéz, szem-láb, szem-kéz-láb koordinációjának összehangolása, a térbeli tájékozódás alakítása, a testrészek ismerete, az oldaliság fejlesztése, mind-mind a nagymozgási készségek közé tartoznak.

Csak ezután térhetünk rá a finommozgás fejlesztésére: emberábrázolási, vonaltartási, vágási és hajtogatási feladatokkal. Itt fontos, hogy a könnyebb technikáktól haladjunk a nehezebb felé: jöhet először a gyurmázás, ami a kéz, az ujjak izomzatának erősödését segíti, majd az ecset, a zsírkréta és a ceruzahasználat. Valamint a nagyobb felületekről fokozatosan irányítsuk át a gyerekek figyelmét a kisebbek felé. Először jöhet a csomagolópapír, vagy vászon. Ezután következzen csak a rajzlap, a kivágott formák, szélesebb, keskenyebb vonalközök és a díszítő feladatok.

Ki mondta, hogy a magyarországi erdők, mezők csak a melegebb évszakokban látogathatóak? Nincs is annál izgalmasabb, mint felfedezni a természet kincseit a hidegebb időszakban is – főleg a kicsik fogják élvezni a pocsolyában ugrálást, a levélgyűjtést és a kavicsdobálást. Öltözzenek fel melegen, csomagoljanak pár szendvicset, forraljanak teát a termoszokba és célozzák meg családjukkal a legközelebbi útvonalat.

Kicsit vízállóra kell venni a figurát most hétvégén: jól jöhetnek a pulcsik mellett az esőkabátok és a gumicsizmák is, mivel a természetbe indulók számíthatnak egy kis esőre, de szerencsére, annak ellenére, hogy novemberben sokszor már fagyokkal kell számolni, a várható 12-14 fok egészen kellemesnek fog hatni, bármelyik útvonalat is választják.

Bükki barlanglesen:

Ha egy szárazabb megoldást keresnek, akkor egy barlangtúra tökéletes megoldás lehet. A lillafüredi Szent István-barlang Miskolctól 3,5 km-re nyílik, és már csak azért is megéri meglátogatni, mert decembertől 2014 augusztusáig felújítási munkák miatt bezárják. A különleges, látványos oldásformák, például a híres Mamut-fogsor vagy az Anyóstorok le fogja nyűgözni a gyerekeket. A gyönyörű cseppkőképződmények pedig feledhetetlen élménnyé teszik az üregrendszerben való barangolást. A barlang október 1. és március 31. között 9:00-15:00 óráig tart nyitva. Figyelem: az utolsó túra 14:00-kor indul.

Madárfigyelés a Börzsönyben:

A Börzsöny nem véletlenül a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Olyan ritka madarakat leshetnek meg itt, mint például a fekete gólya, a parlagi sas vagy a kerecsensólyom. A madárfigyeléshez talán már késő van, de az erdei kisvasút ősszel is várja a kalandvágyó gyerekeket. A hegyi vasút különlegessége, hogy Magyarország egyetlen csúcsfordítós vasútvonala. Jelenleg 8 km hosszan, Nagybörzsönytől egészen Nagyirtásig élvezhető a zakatolás. (A vasút menetrendje az alábbi linken található: http://www.kisvasut.hu/view_cikk.php?id=1879)

Mátrai tanösvényen:

Mátraszentimrénél a piros kereszt turistaúton van egy tanösvény, ami ugyan kicsit hosszabb, de feledhetetlen izgalmakat rejt.  Itt a mátrai állat- és növényvilággal és erdőműveléssel ismerkedhetnek meg a gyerekeket. Színes fotók teszik élvezetessé a sétát, és egy kisebb szénégető is megtekinthető gyaloglás közben. A túra hossza összesen 2,2 km, a tanösvény ebből körülbelül 250 métert tesz ki.

Forrás a Kőszegi hegységben:

A Kőszegi hegység az Alpokalja egyik kistája. Nagy része Ausztriához tartozik, de szerencsére még nekünk is jutott egy kis bebarangolni való terület. Ezen található a Hétvezér-forrás, amit a kék körös túrajelzést követve könnyen meg lehet közelíteni. Az 1.6 km-es távolság pedig a legkisebbeknek is könnyen teljesíthető mégis nagy élmény lesz. A végén a jutalom egy kis víz körüli játék, kavicsdobálás és kalandozás egészíti ki a pihenőt.

A gyerekkori hobbiválasztással megtanulják a kicsik, hogyan szórakoztassák magukat, fejlesztik az önbizalmukat, szívesebben és könnyebben barátkoznak, és így érzelmileg stabilabbakká válnak. Egy jó hobbi olyan fontos készségeket fejleszt ki, mint például az önfegyelem, a türelem, a kreativitás, és a szülő – gyermek kapcsolatot is elmélyítheti. Ráadásul gyakran a tini és felnőtt években is megmarad a kedvtelés, de mindenképpen hatással van ezekre az életszakaszokra.

A szülőknek támogatniuk kell a kicsiket, ha már megtalálták az aktuális életkoruk kedvenc hobbiját, ha pedig még nem, akkor célszerű nekik többféle alternatívát mutatni, és ha kell, megadni a kezdőlökést.

A hasznos időtöltéssel kapcsolatban felmerül pár kérdés: elsősorban az, hogy hogyan válasszanak a gyerekek? Sokszor az oktatási intézmények kézenfekvő lehetőségeket biztosítanak. A gyerekek ilyenkor egyszerűen a barátaikkal tartanak a különböző foglalkozásokra. Ha pedig valakinek különleges, ritka órára fáj a foga, a családi lehetőségeken múlik, el tudja-e azt kezdeni.

Az iskoláskor kezdetéig a legfontosabb a szabad játék, a mesehallgatás, a pozitív érzelmi légkör. Ezek mellett semmi szükség különórákra, hacsak a gyereknek nem okoz különleges örömöt vagy kapcsolatteremtési lehetőséget. Iskoláskorban már formálódik az érdeklődés, ekkor érdemes sportot vagy művészeti tevékenységet választani, de csakis akkor, ha a gyerekeket nem terheli le nagyon, hanem feltölti és a kihívások mellett örömöt okoz nekik. Ekkor már felmerülhet a szülőkben a kérdés: hogyan kezeljék az apróbb bizonytalanságokat, elkedvetlenedéseket? Ilyenkor célszerű gyerekük ismeretében felmérni a helyzetet: múló kedvtelenségről van szó vagy tartós ellenállásról? Ha a kedvtelenség tartós, felesleges erőltetni a dolgot.

Fontos kérdés az is, hogy mennyire szóljon bele az anyuka vagy apuka a választásba. A szülőknek nehéz félretenni a saját emlékeiket, elképzeléseiket, vágyaikat, mégis fontos, hogy a gyereküket külön személyiségként kezeljék, és ha nincs konkrét akadálya, támogassák a kibontakozásukat.

Szerencsésebb esetben a gyerekek már egészen fiatalon megtalálják azokat a tevékenységeket, amik később az életük részévé válnak, de akkor sem kell kétségbe esni, ha kicsit később lelik meg az igazit, sőt, az érdeklődés a korral változhat. Pár dologgal finoman rá lehet vezetni a nehezen döntő gyerkőcöket is a választásra.

A keresgélés fázisában nem baj, ha több mindenbe belekóstolnak az ifjú művészek, sportemberek. Ezek közül jobban tudnak majd választani, és úgyis látszódni fog, mi az, ami mellett a későbbiekben is ki tudnak majd állni és hosszú távon is megédesíti majd a mindennapjaikat. A kezdeti keveredés azért is jó lehet, mert a változatos tevékenységek során újabb és újabb dolgokat fedezhetnek fel magukról a gyerekek, miközben más-más szituációkban próbálják ki magukat.

Az együtt eltöltött idő a hobbiválasztásban is fontos lehet. Legyen szó színházba járásról, közös kertészkedésről, sárkányeregetésről, túrázásról vagy más kreatív programról. Ezek mind segítenek a szülőnek abban, hogy könnyebben ráérezzenek: mi is áll igazán közel a gyerekhez. A felnőttek példamutatása itt is segít a gyerekeknek.

Ezzel egy időben az is kiderül, hogy él-e a versenyszellem a gyerkőcökben. Ha nem, akkor nem fontos erőltetni a nagyobb megmérettetéseket, mert ezek nélkül is rengeteget profitálhatnak a szabadidős tevékenységekből a kicsik.

A felfedezés időszakában az olvasás is rávezető lehet: a könyvekben olyan karakterekkel és helyzetekkel ismerkedhetnek meg a gyerekek, amik felkeltik az érdeklődésüket – így is elindulhat egy életen át tartó szenvedély…

A TIA (Toy Industry Association) amerikai nonprofit egyesület idén is megjutalmazza az év legjobb játékszereit. Mostanra lezárult a 2014-es verseny első szakasza: összesen 523 nevezés érkezett, mintegy 153 cégtől. Addig, amíg arra várunk, kik lesznek közülük a befutók, 2013 győztesei között tartunk terepszemlét: milyen kreatív és izgalmas játékokkal múlathatták a gyerekek a szabadidejüket a hamarosan véget érő esztendőben?

A TIA egyesülete olyan vállalatokat foglal magába, amelyek korosztályi megkötések nélkül a gyerekek szórakoztatását és a játékgyártás magas színvonalúvá tételét tűzték ki célul. Éppen ezért a legfontosabb számukra, hogy a biztonsági előírásoknak megfelelő játékok közül válogassanak a szülők és a gyerekek egyaránt. Ebben a szellemiségben már hosszú évek óta rendezik meg a játékipar Oscar-átadójának is nevezett TOTY – Toy Of the Year Awards megmérettetést, ahol több kategóriában is győztest hirdetnek. Például évente díjat kap a közönség kedvence vagy a legjobb szabadidős termék. Ahogyan külön díjazzák a fiúknak, a lányoknak készülőeket vagy a csecsemőknek szántakat, valamint a tanulást segítő darabokat is. Ami pedig igazán nagyszabásúvá teszi a TOTY-t, az az, hogy annak is figyelmet szentel, hogy a díjazottak innovatívak és egyediek legyenek. Nem volt ez másként 2013-ban sem.

Tavaly az év játéka, a Magyarországon is jól ismert Lego Friends lett, a Lego csapatától. Ezen kívül különösen izgalmas a babajáték és az inniváció kategória nyertese. Habár ezek itthon nem beszerezhetőek, mégis megéri róluk beszélni.

Az újszülötteknek, kisbabáknak szánt játékok közül a hazai körökben kevésbé ismert Cloud b elalvást segítő teknősbékája, a Tranquil Turtle lett a befutó. Gyártója külön a legkisebbeknek tervez: a teljes érzékelési skála felébresztése a céljuk, ezért játékaikkal az érintés, a látvány, a hangok és a szagok megtapasztalását nyújtják.

Figyelemfelkeltő a tavalyi év innovációs játéka is, ami a Crayola digitális fénytervező- és lejátszó eszköze, a Digital Light Designer volt. A kreativitását próbára tevő játékkal rajzolhat a nagyobb korosztály, majd az elkészült munkát életre is keltik egy animációval, mivel a Crayola a vizualitást, a kreativitást és a gondoskodást szeretné hirdetni termékeivel.

A rendezvény ugyan Magyarországtól messze, New York városában zajlik, mi mégis kíváncsian várjuk, hogy idén is üdvözölhetünk-e hasonlóan izgalmas újdonságokat a győztesek között.