A gyerekkori hobbiválasztással megtanulják a kicsik, hogyan szórakoztassák magukat, fejlesztik az önbizalmukat, szívesebben és könnyebben barátkoznak, és így érzelmileg stabilabbakká válnak. Egy jó hobbi olyan fontos készségeket fejleszt ki, mint például az önfegyelem, a türelem, a kreativitás, és a szülő – gyermek kapcsolatot is elmélyítheti. Ráadásul gyakran a tini és felnőtt években is megmarad a kedvtelés, de mindenképpen hatással van ezekre az életszakaszokra.

A szülőknek támogatniuk kell a kicsiket, ha már megtalálták az aktuális életkoruk kedvenc hobbiját, ha pedig még nem, akkor célszerű nekik többféle alternatívát mutatni, és ha kell, megadni a kezdőlökést.

A hasznos időtöltéssel kapcsolatban felmerül pár kérdés: elsősorban az, hogy hogyan válasszanak a gyerekek? Sokszor az oktatási intézmények kézenfekvő lehetőségeket biztosítanak. A gyerekek ilyenkor egyszerűen a barátaikkal tartanak a különböző foglalkozásokra. Ha pedig valakinek különleges, ritka órára fáj a foga, a családi lehetőségeken múlik, el tudja-e azt kezdeni.

Az iskoláskor kezdetéig a legfontosabb a szabad játék, a mesehallgatás, a pozitív érzelmi légkör. Ezek mellett semmi szükség különórákra, hacsak a gyereknek nem okoz különleges örömöt vagy kapcsolatteremtési lehetőséget. Iskoláskorban már formálódik az érdeklődés, ekkor érdemes sportot vagy művészeti tevékenységet választani, de csakis akkor, ha a gyerekeket nem terheli le nagyon, hanem feltölti és a kihívások mellett örömöt okoz nekik. Ekkor már felmerülhet a szülőkben a kérdés: hogyan kezeljék az apróbb bizonytalanságokat, elkedvetlenedéseket? Ilyenkor célszerű gyerekük ismeretében felmérni a helyzetet: múló kedvtelenségről van szó vagy tartós ellenállásról? Ha a kedvtelenség tartós, felesleges erőltetni a dolgot.

Fontos kérdés az is, hogy mennyire szóljon bele az anyuka vagy apuka a választásba. A szülőknek nehéz félretenni a saját emlékeiket, elképzeléseiket, vágyaikat, mégis fontos, hogy a gyereküket külön személyiségként kezeljék, és ha nincs konkrét akadálya, támogassák a kibontakozásukat.

Szerencsésebb esetben a gyerekek már egészen fiatalon megtalálják azokat a tevékenységeket, amik később az életük részévé válnak, de akkor sem kell kétségbe esni, ha kicsit később lelik meg az igazit, sőt, az érdeklődés a korral változhat. Pár dologgal finoman rá lehet vezetni a nehezen döntő gyerkőcöket is a választásra.

A keresgélés fázisában nem baj, ha több mindenbe belekóstolnak az ifjú művészek, sportemberek. Ezek közül jobban tudnak majd választani, és úgyis látszódni fog, mi az, ami mellett a későbbiekben is ki tudnak majd állni és hosszú távon is megédesíti majd a mindennapjaikat. A kezdeti keveredés azért is jó lehet, mert a változatos tevékenységek során újabb és újabb dolgokat fedezhetnek fel magukról a gyerekek, miközben más-más szituációkban próbálják ki magukat.

Az együtt eltöltött idő a hobbiválasztásban is fontos lehet. Legyen szó színházba járásról, közös kertészkedésről, sárkányeregetésről, túrázásról vagy más kreatív programról. Ezek mind segítenek a szülőnek abban, hogy könnyebben ráérezzenek: mi is áll igazán közel a gyerekhez. A felnőttek példamutatása itt is segít a gyerekeknek.

Ezzel egy időben az is kiderül, hogy él-e a versenyszellem a gyerkőcökben. Ha nem, akkor nem fontos erőltetni a nagyobb megmérettetéseket, mert ezek nélkül is rengeteget profitálhatnak a szabadidős tevékenységekből a kicsik.

A felfedezés időszakában az olvasás is rávezető lehet: a könyvekben olyan karakterekkel és helyzetekkel ismerkedhetnek meg a gyerekek, amik felkeltik az érdeklődésüket – így is elindulhat egy életen át tartó szenvedély…