Metsző a hideg, de nincs elég hó szánkózni. Mit játszatunk a gyerekkel ilyenkor? Ha már unjátok a megszokott játékokat, hasznát vehetitek az alábbi kreatív ötletbörzének.

1. Olvassatok mesét, majd rajzoljátok le, játsszátok el.
2. Rajzoljatok titkos térképet a lakásról. Rejtsetek el kincset, amihez megfejtendő üzenetek vezetnek el.
3. A babaház, bábszínház minden életkorban élvezetes (ónos-)esőprogram.
4. Rendezzetek építőversenyt, házi „építész-pályázatot”. Használjatok többféle építőjátékot egyszerre, vagy épp válasszatok ki egy szokatlan tárgyat (ez a palacsintasütőtől a cipősdobozig bármi lehet), és aköré építsetek valamit.
5. Rendezzetek házi KiMitTud?-ot! Ki tudja a legszebb mondókát? Ki énekel, fest vagy táncol a legjobban? Ideje kideríteni!
6. A rég nem használt társasjáték­okat is érdemes elővenni, lehet, hogy egy éve még túl bonyolult volt a gyereknek, de most már tökéletes lesz. Egy nagy papírlapra rajzolva készíthettek saját „ki nevet a végén” jellegű játékot, de akár bonyolultabb társast is!
7. Krumplival, brokkolival és egyéb zöldségekkel csodálatos nyomda-képeket lehet készíteni. Készítsetek sólisztgyurmát!
8. Fiúknak is izgalmas lehet korona vagy mellvért, pajzs készítése kartonpapírból. Rajzolhattok autópályát óriás csomagolópapírra.
9. Az újrahasznosítás is iz­galmas: kincsesszekrény gyufásskatulyából? Díszes ceruzatartó befőttes­üvegből? Babaház cipősdobozból? Ékszerek lyukas tésztából?
10. Kötözzetek tutajt kis botokból, és irány a fürdőszoba!

Biztos, hogy Nektek még ennél is jobb ötleteitek vannak – írjátok meg kommentben, vagy a Facebook-oldalunkon!

 (Vásárhelyi Kriszta gyerekpszichológus összeállítása alapján)

Cikk-sorozatunkban a Forbes magazin toplistája nyomán áttekintjük a múlt század legendássá vált játékainak történetét. Az 1950-es évek játék-újításainál időzve, egy töretlen népszerűségnek örvendő játékról lesz szó, a hullahopp karikáról.

A népszerű játékkarikától persze nem volna szép eltagadni sok száz éves előzményeit. Már az ókori görögök korából maradtak fent feljegyzések hasonló alkalmatosságokról, amelyekkel szórakoztató gyakorlatokat végeztek. Az amerikai indiánok történeteket táncoltak el, karaktereket jelenítettek meg hasonló karikákkal. A 13. századi Skóciában pedig felnőttek körében egészségmegőrző eszközként alkalmazták, például hátfájás ellen!

A játék modern kori története az ötvenes években indult. 1957-ben Richard Kerr és Arthur Melin urak a játék ausztrál, bambuszból készített változatát fejlesztették tovább, a korban hódító lágy műanyagból készítve. Az ő Hula-Hoop karikájuk 106 centiméter áűtmérőjű volt. Kezdetben ingyen is osztogatták a játékot, ügyes marketinggel pedig sikerült villámgyorsan tömegekkel megszerettetni gyártmányukat. Négy hónap alatt 25 millió, két év alatt százmillió talált belőle gazdára az Egyesült Államokban. A csúcsidőszakban naponta ötvenezer darab készült a Carlon Products Corporation üzemében.

Ahogy a frizbi esetében, úgy a karikáknál is kialakult egy réteg, amelyik messze komolyabban veszi azt, mint holmi játékot. A 2007 július 7-én (7-7-7) tartott Hullahopp Világnap keretében rászoruló gyerekeknek ajándékoztak karikákat világszerte, és hat kontinensen pörgették egyszerre a játékszert csípőiken az emberek. Az eseményre minden rákövetkező évben egy hónappal és egy nappal később került sor, így 2012-ben december 12-ére (12-12-12) esett a nagy nap. A hullahopp világszervezet (www.hooping.org) jelenleg is szavaztatja tagjait, hogy 2013-tól kezdve mikor rendezzék világnapjukat.

Érdekes rekordok: a leghosszabb ideig Aaron Hibbs pörgette maga körül a karikát. Rekordja 74 óra és 54 perc. Ezalatt óránként 5 perces szüneteket tarthatott. Paul Blair pedig azzal állított fel rekordot, hogy egyszerre 132 – nyilván speciálisan elvékonyított – karikát pörgetett maga körül. Ezekkel nem biztos hogy érdemes vetélkednünk, ahogy az alábbi videó megismétlése sem javaslott otthoni körülmények között!

MIndettől függetlenül a karikák pörgetése szórakoztató, egészséges és látványos időtöltés lehet bárkinek!

(Via: Forbes, Wikipedia, RecordHolders)

A XX. század klasszikus játékainak történetét követve, az 1950-es évekig jutottunk. Egy egész sor „alapművet” köszönhetünk az évtized kreatv tervezőinek és a műanyagok viharos terjedésének: a LEGO, Barbie és a Matchbox mellett ekkor indult  hódító útjára a frizbi és a hullahopp karika is!

A dán LEGO története egy billundi ács, bizonyos Ole Kirk Christiansen műhelyében kezdődött, aki már a 30-as évek óta készített játékokat e néven, leginkább fából. A világháború uán, 1947-ben tért át a műanyag „maguktól összekapcsolódó építőkockákra” – ahogy ő nevezte őket. Christiansen úr az angol Kiddicraft építőelemeket vette alapul, és ezeket módosította, miután hozzájutott egy mintapéldányhoz, amikor Angliából megvásárolta első műanyagöntő gépét. 1951-re már a LEGO üzem termelésének felét adták a műanyag játékok. Azonban sokáig Európában is kétkedés fogadta az új alapanyagot.

A műanyag pontos összetevőjén az évtized végén változtattak is – azóta ez az állandó alapanyag. A teljesen összefüggő, végtelenül kombinálható építőrendszer ötlete állítólag egy tengerentúli vevő ötlete volt. Akárhogy is, 1958 óta ebben a rendszerben készül a játék, amelyben azóta folyamatosan kompatibilis minden építőkészlet a többivel. Jelenleg is közel 120 tervezőmérnök ötletel az újabb és újabb csomagokon, és másodpercenként több mint ezer építőkockát gyártanak le világszerte.

Érdekesség: 2012-ben kiszámolták, hogy milyen magas tornyot kellene építeni, hogy a legalsó 2x2-es építőkocka már ne bírja el a súlyát. A számítások szerint ehhez mintegy 375.000 egységet kellene egymás tetejére építeni, a torony tehát több mint három és fél kilométer magas lenne!

Az időközben köznévvé vált Frisbee (magyarul frizbi) ötlete is a háború előtti évekből származik. Feltalálója, Walter Frederick Morrison, és felesége egy lapos tortaformát dobáltak szórakozásból a kaliforniai tengerparton, amikor járókelők felajánlották, hogy 25 centet fizetnek a botcsinálta játékszerért. A dolog szöget ütött Morrison úr fejébe, hiszen a tortaformát 5 centért vették. A világháborús frontszolgálat és a hadifogság azonban átmenetileg parkoló pályára tették a repülő korongok fejlesztését.

A játék alapelve, hogy az aszimmetrikus korong tetején, annak formája miatt lecsökken a légnyomás, míg alatta a körbefutó karima miatt megnő, és ez felhajtóerőt generál. A viszonylag egyenes röppályát a gyors forgó mozgás stabilizálja.

1948-ra Morrison és üzlettársa már letisztult vonalvezetésű műanyag korongokkal járták a játékkiállításokat. Egyszer figyelmesek lettek arra, hogy a vásár látogatói arról susmusolnak: bizonyára egy láthatatlan drót tartja egyenes pályán a játékot a levegőben. Azonnal megérezték az üzleti lehetőséget, és félig viccesen, a későbbiekben úgy mutatták be terméküket: „a korong ingyenes, de a láthatatlan drót 1 dollárba kerül”. A korong értékesítési és gyártási jogait Morrison 1957-ben adta el a Wham-O játékgyárnak, akik 1957-ben az eladások felpörgetése végett átneveték a szerkezetet. Innen ered a Frisbee, magyarul a frizbi, amely a 60-as évek elején már új sportágnak számított. Mint a videó is mutatja, sokan ma is felettébb komolyan űzik!

Nem kell profinak lennünk, hogy akár órákra is elszórakoztasson, akár egy parkban, akár a Balaton partján. Ha kellő átéléssel űzzük, az állóképességet is megedzi, de vannak akik kifejezetten a kutyasétáltatást fűszerezik ezzel a négylábúak körében is népszerű játékkal. (Folytatjuk!)

(VIA: Forbes, Wikipedia)

Sokaknak okoz fejfájást, hogy a boltokban halmokban álló játékok közül hogyan válasszák ki a megfelelőt. Csodálkoznánk, ha nem épp a brit tudósok álltak volna elő a varázsformulával.

Mennyit ér a játék valójában? Melyiket válasszam, a társasat, a kreatívat vagy a mozgalmasat? Hogyan mérjem össze a teljesen különböző karakterű ajándékötleteket.

A cardiffi egyetemen kutató Cliff Arnall (akinek egyéb hibbant kalkulátorokat, például “az év legboldogabb napjának” kiszámítását is köszönhetünk) 5.000 szülőre és gyerekre kiterjedő kutatása után jutott arra a megállapításra, hogy a gyerekek 65%-a haszontalan dolgot kap Karácsonyra, amelyet nem szeret és nem is játszik vele.

A kutató felállított egy kalkulátort, amely segít összemérni a különféle játékok hasznosságát. A formula számításba veszi többek között az egyéni és társas játék lehetőségeket, a fejlesztő funkciókat, a játékkal eltöltött időt, az életciklust és persze az árat. Egy táblás játéknak például kicsi az egyéni játékspektruma, ellenben magas pontértéket kap a társas aktivitás kategóriában, míg egy elektromos plüssállat sem fejleszti annyira a kreativitást, mint egy építőjáték.

Nézzük tehát a teljes formulát:

E= egyedül játszható (5 pontig)
T= társas (5 pontig)
Kr= kreativitás (5 pontig)
Sz= szociális érintkezés és interakció (5 pontig)
H= használhatóság (mozgatható, egész évben használható stb.) (5 pontig)
T= tartósság (5 pontig)
Ó= heti hány órát játszik majd vele (X óra)
Ki= kitartás, azaz hány hónapig játszik majd vele (X hónap)
Ár= angol fontban

E + T + Kr + Sz + H + T + (Ó x Ki) = Játékérték

                  √Ár

Azokat a játékokat részesítsük előnyben, amelyek 40 pont feletti eredményt értek el.

A kalkulátor online formulája angol nyelven itt elérhető, kitölthető: http://toybuyornot.co.uk/.

Hogyan szivárogtak be a technikai vívmányok és a történelmi események a gyerekszobákba? A Forbes Magazin átfogó összeállítása nyomán követjük a játékok fejlődését a XX. században. Korábbi cikkünk után a harmincas éveknél vesszük fel a fonalat.

Az 1929-ben kitört gazdasági válság és a recesszió kemény évei a játékok világát sem hagyták érintetlenül. A pénzügyi nehézségek még javában tartottak, amikor – 1935-ben – piacra dobták a máig töretlen népszerűségű Monolpoly táblás társasjátékot. A bizonyára mindenki által jól ismert társasjáték lényege, hogy a körpályán lépkedve telkeket kell vásárolni, majd azokra ingatlant építeni. Játékostársainktól pénzt kérhetünk, ha az általunk birtokolt mezőkre, ingatlanokra lépnek. A játék szórakoztató formában mutatja be gyerekek számára is érthetően a befektetések, a kockázatvállalás és az egymással alkudozás működését, így érthető, hogy a mai napig világszerte nagy kedvencnek számít  – Magyarországon, a szocializmus idején „Balaton Rt.” néven jelent meg egy mutációja,1986-ban. 

A harmincas évek végén látott napvilágot egy másik igazi bestseller, a máig több mint egymilliárd példányban gazdára találó View-Master háromdimenziós diafilm-nézegető berendezés. Ebben egyszerre két színes képkockát láthatunk, egyet-egyet a két szemünkkel. Mivel a kép-felvételek két, egymástól nagyjából 10 centiméterre elhelyezett lencsével készültek, a kémlelőnyílásokon keresztül meglepően valósághű, 3D hatást keltő élményben lehet részünk. A termék 1939-ben, tehát négy évvel a Kodak első színes filmjei után jelent meg.

Bár kezdettől játéknak szánta tervezője, William Gruber zongorahangoló, felnőttek körében is népszerű lett. Sokan virtuális városnézésre, vagy idegen tájak megismerésére használták – évtizedekkel megelőzve a Google StreetView szolgáltatását –, de még az amerikai hadsereg is vásárolt százezer nézőkét és közel hatmillió hozzá való képsorozatot a katonák jobb kiképzéséhez. A hatvanas évektől kezdve azonban már a gyerekeknek szánt, például mesefilmekből vett képeket ábrázoló tartalom vált meghatározóvá. A játékból a mai napig 25 féle, egymással kompatibilis változat készült, több ezer képsorozatot adtak ki hozzá, összesen másfél milliárd példányban.

A negyvenes évek háborús élményei nyomán a repülőgép-modellezés kapott jelentős lökést. Az apró repülőgépek legyártása a műanyagok térhódítása előtt igencsak körülményes volt – ugyanis balsafából készítették el az egyes alkatrészeket, amelyeket otthon kellett összeszerelni. A műanyag modellek térhódítására ekkor még jó egy évtizedet várni kellett.

Szintén a negyvenes évek szülötte a Scrabble szókirakós társasjáték. 1948-as születése után ritka szép karriert futott be, összesen százmilliónál is több darabot értékesítettek belőle. A játékból még mostanában több millió dobozzal fogy évente. A betűvetést játszva tanító játék minden harmadik amerikai háztartásban megtalálható!

(Via: Forbes)