Kedves szülők, mit gondolnak a téli ünnepekhez kapcsolódó hiedelemvilágról? Vajon mennyi ideig hasznos, ha hisznek a gyerekek a Mikulás vagy a Jézuska létezésében? Egyértelmű, hogy mesevilágban élni jó dolog. De egy idő után szembe találják magukat az anyukák és apukák a „felvilágosítás” kérdésével.
A kérdéssel kapcsolatban nincsenek univerzális szabályok, hiszen minden gyerek más. Sokan már kiskorukban csak a színtiszta igazat akarják tudni, inkább realisták, mások pedig még nagyobb korukban is képesek gyermeki beleéléssel lesni az égboltot, hátha megjelenik a Mikulás.
A szülők akkor tesznek jót a gyerekekkel, ha az ő igényeikhez alakítják a hiedelemvilágot, úgy, hogy az megfeleljen a család értékeinek – ehhez persze ismerni kell a kicsik beállítottságát is.
Vannak, akiknek érdemes többet mondani a valóságról. De van olyan korszak is, amikor a gyerekek a legártatlanabb dolgokban is képesek hinni, ez teszi ki a játékaik tartalmát is. Előfordulhat, hogy már érzik, hogy az egész csak mese, de jól esik nekik elképzelni, ahogyan a Mikulás a csizmájukba csempészi az ajándékokat, vagy ahogyan a Jézuska meghozza a fenyőfát. Ilyenkor még sokáig, mint egy titkos cinkos, együtt játszanak a szülőkkel. Mert valljuk be, sokszor a nagyobbaknak is jól esik a játék, és a hideg téli napokon ez a szívet melengető hiedelemvilág.
Sokkal nehezebb annak az esetnek kezelése, amikor csalódást vált ki a gyerekekből az „igazság”. Mert előfordulhat az is, hogy ilyenkor megsértődnek és duzzognak.
Mindezeket figyelembe véve, nem feltétlenül a felnőttek tisztje a beavatás. Sokan a többi gyerekkel értekeznek az efféle dolgokról, és ez jól is van így, mert habár kezdetben sok sértődés és vita alapja lehet, végül a nevetés és a jó hangulat fog dominálni.
A nagyobbak vagy lelövik a poént, vagy élvezik, hogy ők is felnőttként vesznek részt a játékban. Az a fontos, hogy ha fenntartjuk a mesevilágot, akkor mi magunk is vegyünk részt benne: szeressük ezt az érzést, azt a hangulatot, amit teremtünk vele. Ha pedig valamelyik gyerek rájön a valóságra, még mindig elmagyarázhatjuk neki, hogy az igazság ellenére jó érzés kicsit tovább fantáziálnia. Ha nekik is tetszik játék, legyünk ebben partnerek. És miért ne tetszene? Ha egyszer édességek és ajándékok érkeznek a misztikus lényektől...
Mint minden fajta titok felfedésénél, itt is talán azt az egy szabályt érdemes betartani, hogy mindig csak annyit mondjunk a gyerekeknek, amennyit kérdeznek, mert valószínűleg csak annyit szerenének tudni, és valószínűleg annyit is értenek majd meg belőle.
