Nagy különbségek vannak abban, hogy ki mikor találja meg a számára megfelelő hivatást. Vannak akik, a kisgyerekkortól álmodott pálya mellett köteleződnek el később, és vannak olyanok is, akik még felnőtt korukban sem érzik magukat helyükön.

Az „igazi” megtalálása összefügg az identitás, a személyiség fejlettségével, ami szintén különböző ütemben formálódik mindenkinél.  Figyelembe kell venni azt is, hogy ehhez társul az, hogy a modern idők fiataljai nehezen fogadják, ha valaki parancsolni akar nekik és gyakran a segítő szándékot is félreértelmezik.

A megoldásához, az útmutatáshoz ismerni kell a gyerekek tulajdonságait és érdeklődési köreit. A tanácsok, amiket a felnőttek építőjelleggel adnak, igazodjanak ezekhez, így könnyebb lesz az elfogadás is. Másik érzékeny terület lehet az elvárások kérdésköre: ha ezek túl nagyok, akkor szorongást okoznak a diákokban, ami pedig még inkább megnehezíti a döntést.  Persze, érdemes inspirálni a gyerekeket, de nem túl korán, mert ami figyelemfelkeltésnek indult gyakran válhat görcsös tenni akarássá.

Körülbelül 10 éves kortól finoman lehet terelgetni, akár játékosan is, hiszen ez fontos kiegészítője a tanulásuknak. A társasjátékok a másokhoz való viszonyt, a magatartást fejlesztik, a szabadidős játékok pedig a saját maguk megismeréséhez adnak segítséget.

Később, már a középiskolai években fejlődik igazán az identitás, ami a pályaválasztásra és a felkészülésre is hatással van. Itt még nem feltétlenül köteleződnek el a diákok valami mellett, de a továbbtanulás szempontjából fontos értékek formálódnak ilyenkor. Fontos, hogy nincs objektíven jó pályamodell: fontos lehet az egyetemekre, főiskolákra való azonnali bejutás, de az sem ritka, hogy valaki inkább külföldre megy tapasztalatokat gyűjteni, esetleg itthon áll munkába.

Szerencsére szakemberekhez is lehet fordulni, ha nagy dilemma a pályaválasztás: akár konkrét kérdésekkel vagy önismereti céllal is várják a szakemberek az ifjú tévelygőket. Fontos a tájékozottság, érdemes minél többet megtudni egy-egy szakmáról. Ezért jó kezdeményezés, ha a középiskolák beszélgetéseket szerveznek különböző foglalkozások képviselőivel. Így megelevenedhetnek a gyakran távolinak tűnő jövőképek a gyerekek fejében – milyen is lesz majd dolgozni?

Többnyire alsó tagozatos korukra már gördülékenyen tudnak olvasni a gyerekek, idáig viszont több lépcsőt is végig kell járniuk. Vajon észreveszik a szülők, ha valahol elakadnak a gyerekek? Összegyűjtöttük milyen gyakorlatokkal lehet a kicsiket tréningezni, hogy ne legyen mumus az iskolai hangos olvasás.

Három éves korukra a gyerekek általában már utánozzák a felnőttek beszélgetéséből eltanult hangokat, ritmusokat. Reagálnak a gesztusokra és az arckifejezésekre így arra is, ha mesélünk nekik és leírjuk a különböző karaktereket. Eközben akár a könyv illusztrációit és a betűket is megfigyelhetik, ismerkedhetnek velük. Ezzel egy időben már próbálnak rajzolgatni és firkálni a kicsik, ami szintén az olvasási készség kifejlődésének a folyamatába illeszkedik. A következő időszakban, ami a háromtól négy éves korig tart, egyre inkább kezdik élvezni a különböző történeteket, és megértik a mögöttes üzeneteket is. Kísérleteznek az írás és olvasás műveletével. Ötévesen már imitálják az olvasást, egyszerű történeteket mesélnek el. De vigyázat: az iskolapadba beülve nem feltétlenül kell már tudniuk olvasni, azért érkeznek oda a gyerekek, hogy mindent alaposan, az alapoktól elsajátítsanak.

A szülők sokszor elkövetik azt a hibát, hogy a gyakorlást azonosítják a könyv fölött görnyedéssel és az állandó ismételtetéssel. Ez is hasznos, de pár apró gyakorlattal, sokkal látványosabb eredményeket lehet elérni. A legkisebbeknek, az elsős korosztálynak játékosabb megoldásokkal kell előállni.

1. Jó ötlet a hanganalízissel, a dobbantós és a tapsolós játékokkal próbálkozni: válasszanak ki két hangot. Beszéljék meg a gyerekekkel, hogy ha hallják az egyiket, akkor dobbantanak a lábukkal, míg ha a másikat hallják, tapsolnak egyet. Így megtanulják elkülöníteni a különböző betűket és a reakcióidejük is javul.

2. A gyorsolvasást is lehet gyakoroltatni, a látószög növelésével. Vetítsenek ki rövid időre pár ábrát írásvetítő segítségével, kérjék meg a gyerekeket, hogy figyeljék meg ezeket, majd emlékezetből rajzolják le az ábrákat ugyanolyan elrendezésben, ahogyan a kivetített képen látták. A gyerekeknek eleinte 10 másodpercnyi időt adjanak a megfigyelésre, de ezt később akár a felére is lecsökkenthetik.

3. A szókincsfejlesztés is fontos, ahhoz, hogy gördülékenyen menjen az olvasás. Erre való a klasszikus szógyűjtéses feladat. Kérjék meg a gyerekeket, hogy a megadott magánhangzókkal mondjanak szavakat.

4. A betűkihagyás javítására is vannak játékos módszerek. Olvastassanak a kicsikkel először némán, majd hangosan különböző szavakat, amikből hiányzik egy-egy betű. Kérjék meg őket, hogy próbálják ezeket helyesen felolvasni. Az elején talán kicsit döcögősen fog menni a művelet, de hamar ráéreznek majd az ízére.

5. Adjanak meg szószerkezeteket, olvastassák fel ezeket és végül kérjék meg a gyerekeket, hogy rajzolják le, amit olvastak. Nem feltétlenül kell komplikált mondatokra gondolni, elég két-három szóval kezdeni a játékot.

Ha ezeket a játékokat időről időre előveszik, akkor biztosan elkerülik majd a nyűgös perceket, amiket a kicsik gyakran a tankönyvi mesék fölött töltenek, duzzogva.

Az olvasás fontosságáról már beszéltünk, itt az ideje, hogy végre az írásról is essen szó. Az íráskészség szorosan összefügg a beszélésivel. És persze az olvasási folyamatok sem választhatóak el élesen, ha azt akarjuk, hogy írásban is fejlődjön a gyerek. Ha már fiatal korban pozitív példát látnak a kicsik, akkor elvileg semmi sem áll a fejlődés útjába. De mit tehet a szülő, hogyha mégis valamilyen gond adódna?

Már óvodás korban megkezdődik az íráskészség fejlesztésének megalapozása. Három évesen gyurmáznak, vonalakat húznak, festegetnek, építgetnek, rajzolnak, színeznek és több feladaton keresztül is haladnak a kicsik, hogy végül megtanulják a helyes ceruzafogási technikát. Ez utóbbira épül majd az írásmozgások kialakítása, ami általában hét éves korban teljesedik ki. Tévesen viszont sokan azt hiszik, hogy már az óvoda időszakában megtanulnak írni a gyerekek. Pedig gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy 5 éves kor alatt írni tudjanak a kicsik. De körülbelül 7 éves korukra már tudniuk kell a helyes ceruzafogást és a betűk alapformáinak visszaadását. De ebben a korban még nem kell megijednie a szülőknek, ha nem tökéletesek a vonalak, mert eben az időszakban az agy még folyamatosan formálódik és fejlődik. Az elektromos aktivitásának mintázata változik, és csak 6–8 éves kor között fejeződik be. Fontos elöljáróban azt is megjegyezni, hogy az íráskészség magától nem fejlődhetne ki, feltétlenül szükséges a szülők és az óvónénik segítsége.

Nem szabad kétségbe esni akkor sem, ha egy kisgyerek máshogy fejlődik: egyénenként különbözőek vagyunk és a helyes ceruzatartás és a finommozgások kialakulása bőven belefér a 6-8 évig terjedő időszakba, de ha már körülbelül 3 évesen biztos alapot kapnak, akkor nagy valószínűséggel nem lesz fennakadás.

Az ujjak kis mozgásainak fejlesztése mellett, nagyon fontos a szem és a kéz együttes mozgásának alakítása is. A finommozgásban segítenek az olyan gyakorlatok, mint a gyurmázás, az összerakós és kirakós vagy éppen az építő játékok.

Azoknál a gyerekeknél, akiknél problémákat okoz a rajzolás vagy nem rajzolnak szívesen, görcsösen markolják meg a ceruzát, nem tudnak a vonalak között maradni színezési feladatokban, de a nagymozgásuk is rendezetlen gondot okozhat később az írás elsajátítása. További intő jel lehet a téri tájékozódás bizonytalansága és a nem megfelelő testismeret.

Ha ezekben gondok adódnak, akkor először a nagymozgások fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt, csak így lesz biztos az alap a kisebb kézmozgásoknak.

A különböző járást, csúszást, kúszást, mászást és egyensúlyozást fejlesztő gyakorlatok rendkívül fontosak. A szem-kéz, szem-láb, szem-kéz-láb koordinációjának összehangolása, a térbeli tájékozódás alakítása, a testrészek ismerete, az oldaliság fejlesztése, mind-mind a nagymozgási készségek közé tartoznak.

Csak ezután térhetünk rá a finommozgás fejlesztésére: emberábrázolási, vonaltartási, vágási és hajtogatási feladatokkal. Itt fontos, hogy a könnyebb technikáktól haladjunk a nehezebb felé: jöhet először a gyurmázás, ami a kéz, az ujjak izomzatának erősödését segíti, majd az ecset, a zsírkréta és a ceruzahasználat. Valamint a nagyobb felületekről fokozatosan irányítsuk át a gyerekek figyelmét a kisebbek felé. Először jöhet a csomagolópapír, vagy vászon. Ezután következzen csak a rajzlap, a kivágott formák, szélesebb, keskenyebb vonalközök és a díszítő feladatok.